Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

vonalon oktatták itt az anatómiát. Az intézmény seborvosokat képzett, akik vagy a polgári betegellátásban, vagy a katonai egészségügyben helyezkedtek el. Orvosdoktori oklevelet nem adhattak ki, az itt szerzett tudással egyetemi tanulmányokra jelentkezhettek bármelyik orvosi karon. Itt működött Jan Placotomus (1514-1574), később a königsbergi orvosi kar jeles professzora, Joachim Oelhafius (1570-1630), Gdansk város orvosa, a Gimnázium természetrajz tanára, 17 orvosi munka szerzője, aki jeles anatómusnak számított. Ugyancsak itt működött Wawrzyniec Eichstadiusz (1596-1660) anatómus, aki elsőként foglalkozott jatrokémiával. Különösen magas színvonalú gyógyszertárak működtek Gdanskban: Jakub Placotomus nemcsak gyógyszerész, hanem több orvosi botanikai munka kiadója is volt. Adam Kulmus (1698-1745) kiválóan illusztrált színes atlaszát (Tabulae anatomica) hét nyelvre, köztük japánra is lefordították.

Lengyelország általános hanyatlásával párhuzamosan változott a lengyel területek egészségügyi állapota is. Hatalmas járványok pusztítottak, a fekete himlő mellett a pestis szedte a legtöbb áldozatot. Az „orvostartás" továbbra is választható lehetőség maradt, vagyis a városok önmagukat kötelezték orvostartásra, ispotályok fenntartására, ami mindig a polgárok anyagi lehetőségeitől függött. Orvosdoktor helyett - mert nehezen lehetett ilyen végzettséggel rendelkezőt szerződtetni - sebészeket alkalmaztak, a betegházakat vagy vállalkozókra, de inkább a gyógyító szerzetesrendekre bízták. A királyi udvarokban jeles orvosok működtek, akik inkább az udvari gyakorlatuknak szenteltek figyelmet, semmint nagyobb területre terjesszék ki gyógyító munkájukat. Megjelentek a lengyel nyelvű felvilágosító munkák, ezek közül kiemelkedett Wojciech Tylkowski jezsuita egészségnevelő füzetei (1692), később pedig Benedykt Chmielowski egészségi enciklopédiája, (1745), mely sok hasonlóságot mutatott Pápai Páriz Ferenc nevezetes könyvéhez. Megjelentek a kalendáriumok tanácsai, különböző szintű felvilágosító röpiratok. Igaz, a királyi udvar és a krakkói egyetem igyekezett fellépni a sarlatánok, a kuruzslók ellen, több rendelettel vagy körirattal próbálták ezek káros tevékenységére felhívni a figyelmet.

Lengyelország orvosi ellátottsága szempontjából kedvező volt a krakkói orvosi kar megléte, még akkor is, ha ekkor már reformokra szorult. Ezt hirdette meg Bartolomiej Dylagowski (1590-1653), III. Zsigmond lengyel király udvari orvosa és a krakkói egyetem tanára,

37