Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

aki egyben az első jeles orvostörténész volt a krakkói orvosi karon. Sok kiválóságot igyekezett az egyetem orvosi karára „csábítani", így Jan Petrycyt, Gabriel Ochockit (+1673), az egyetem későbbi rektorát, Wawrzyniec Smeiszkowskit (1590-1646). 1724-ben a krakkói egyetem orvosi karán új szabályzatot vezettek be, amely - hasonlóan az európai egyetemi reformokhoz - szigorította a tanrendet, megállapította a vizsgák egymásra épülő sorrendjét, bevezette a tanéveket, megszüntette azt a gyakorlatot, hogy megfelelő igazolások bemutatása után bárki csak vizsgákat tegyen le. Az ilyen jellegű reformok általánossá váltak Európában, ebben követte a krakkói egyetem a képzés megújítási törekvéseket. Ezekben az években szerveződött meg Varsóban a Sebészeti Akadémia, amely intézet három éves tanfolyamokon sebészeket készített fel a pályára. Itt működött a kor jeles lengyel anatómusa, Henryk Loelhoffer (+1763), aki az anatómiát következetesen boncolásokon és preparátumok segítségével oktatta. Az is véglegessé vált, hogy Gdansk a protestánsok, Krakkó és Varsó a katolikusok képzőhelyévé vált. Gdanskban erős volt az anatómia, a patológia és az élettan oktatása, ami németül folyt. A képzési idő három év volt, a végén disszertációhoz kötött záró vizsgával. A gdanski sebészképzéshez hasonlóan szervezte át IV. Wladyslaw lengyel király a zamojski gimnázium sebészképzését. Azonos lett a tanrend és a képzési idő, illetve tanszékeket szerveztek. Amikor az Akadémia Zamojska osztrák fennhatóság alá került, a további működést biztosító szabályzatban nem szerepelt már az orvosi kar, csupán Tornász Kiwicki orvosprofesszor, aki ettől kezdve természetrajzot tanított.

A 17. században jelentős számban megnövekedett a gyógyszertárak száma. A városi patikák mellett számos - jezsuiták, kapucinusok, irgalmasok alapította - egyházi, kolostori patika kezdte működését, amelyek elsősorban a világi betegek ellátását szolgálták. A 18. század nagy egészségügyi reformjait vezették be a hadseregben foganatosított intézkedések: állandóvá vált a parancsnokságokon működő főorvos, az egyes katonai egységekhez szerződtetett orvosok és sebészek jelenléte, a tábori kórházak rendszere. A katona-orvosképzés központjává a varsói katonakórházat és az Akadémia Medicát tették.

38