Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
6.3 A középkori szerb medicina _______________________________ K atar (Cattaro) hajdani római város a 7. században került a szlávok felügyelete alá, bár tovább élték régi életüket, megtartva vallásukat és mindennapi életüket szabályzó belső rendeleteiket. Később a Zeta szerb fejedelemségek része lett. A városi évkönyvek tanúságai szerint Katar városában volt gyógynövényáruda, gyógyszertár, városi kórház (ispotály), sebész céh. A 14/15. században rendeletek szabályozták a takarítást, a városi közterek tisztaságát. Az itt őrzött évkönyvek szerint a már az említett III. Uros nagyzsupánnak és Dusán fejedelemnek bizánci és itáliai udvari orvosaik voltak: magister Egidius (1324-1329), majd magister Antonius 1333-ban. A városban működött a keleti rítust követő szerzetesek Pantokrator monostora, ahol szintén létezett betegház, valamint a szerzetesek irányításával működő orvosi iskola, a betegápoló és gyógyító szerzetesek szakmai felkészítésére. Ismeretes, hogy 1263-ban Theodor testvér irányította a képzést. Egyes dokumentumok szerint a Salernóban kialakított képzési formában tanítottak, de itt az alexandriai görög orvosi iskola mestereinek munkáit is lefordították ószláv nyelvre. Kotor másik nagy monostorában, a domonkos kolostorban is folyt orvosképzés, itt latin nyelvű - feltehetően Salernóból származó kéziratokból - tanítottak, így az itt folyó képzés érdekes ötvözetét adta a salernói-montpellieri és a görögkeleti monostori orvosképzésnek. A későbbiekben itt őrizték meg a Hilandari Orvosi Kódexet, azt a terjedelmes kéziratot, amely 1302-ben készült, eredetijét az athoszi Hi- landar monostorban valamikor a 13. században másolták. Érdekessége, hogy a Salernói Orvosi Iskolában használt görög-latin kéziratok ószláv fordítása és egységes munkába rendezése. Az általános bevezetés után belbetegségek, járványos bajok, gyógyszerek, fertőző bajok, gyermek- betegségek, valamint sebészeti ismeretek fejezetekre tagolódik. Ezt a könyvet vagy a Elilandar monostorból vagy valamelyik Szent Száva alapította kolostorból hozták Katarba, oktatási célból. Amikor a kódex Katar városába került, a városi orvos az olasz Philipius (1326), Petrus Valens (1335), majd a 15. században Hyeronimus de santo Miniato (+1434) és jacobus de Messina (+1459) voltak, akik a domonkosoknál folyó betegápoló kiképzésben is részt vettek. A város olasz orvosai rendkívül népszerűek voltak a szerb uralkodói udvarban, így Dusán és Stefan Decanski zsupánok udvarában csak olasz nevű orvosokkal találkozunk. A sokat betegeskedő Simeon 192
