Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
nagyzsupán mellett Gerardus de Solo, Gilbertus Angelicus ésVincentus Bellovacensis tartózkodott. A kolostori és a szerb fejedelmi udvari évkönyvek szerint a falusi környezetben a gyakorlati képzésben sebészek, füvesasszonyok játszottak fontos szerepet, a nagyobb szerb településeken (Velikó Trnovó, Pleven, Plovdiv, Várna) sorra alakultak a sebészcéhek. Ebből az időből az orvosi gyakorlatnak és a beteggondozásnak fontos képi „forrásai" az ortodox templomok freskói, amelyeken a gyógyító Krisztust és a betegápolás és gyógyítás szentjeit ábrázolták, de a háttérben a korabeli gyakorlat színtereit és eszközeit is megörökítették. Ez vonatkozik a gyógyszerészeire is. A másik lényeges forrás Katar levéltára, vagy műemlék épületeinek feliratai. Az itt működött kolostorok irattárai részben maradtak helyben, a török elől menekülő szerzetesek más kolostorokban őrizték írásos emlékeiket, évkönyveiket. így az Adriai tenger menti katolikus kolostorok (Raguza, az Isztriái félsziget, Genova stb.) értékes irattárai bővelkednek a szerb történelem - közte az orvosi múlt - emlékeiben. Ilyen például Jovan Damanskinak Az emberi testről, a nőről és férfiről szóló, csupán néhány lapból álló szövege a Bolognai Egyetemi Könyvtárban. Ez a kézirat a 17. század legelején került Bolognába. Az elvégzett szövegelemzések szerint valamelyik szerbiai kolostorban - feltehetően a Száva-Duna torkolata közelében állt rácsai kolostorban - készült a 15. század legelején. Készítőjeként Krisztofor Racanint feltételezik. Azt már homály fedi, hogy innen milyen úton került Bolognába. Ugyancsak szép számban található Katarban koraközépkori gyógyszerészeti emlék, középkori gyógyszerleírások, receptek, kereskedelmi feljegyzések. Ennek a kornak volt jeles egyénisége Thomas Budislavic (Dubrovnik, 1545 - Nápoly, 1608) szerb szerzetes és orvos. Apja borbélysebész volt, nála tanulta ki a mesterséget. Nagybátyja, Grgur Budislavic szerzetes hatására szerzetes lett, később Zárában filozófiát tanított, jártas volt az asztrológiában, tanulmányokat folytatott a padovai és a bolognai egyetemen. 1572-ben teológiai, majd orvosi doktori címet szerzett. Feljegyezték róla, hogy Raguzában ő és kortársa, Lujo Durasevic voltak az első odavalósi orvosdoktorok. Budislavic 1572-1574 között Raguza városi orvosa volt, majd a súlyos asztmában szenvedő II. Murád szultán orvosa lett. 1581-ben munkáját évjáradékkal és hercegovinai birtokkal jutalmazták meg. Útja Erdélybe, majd Lengyelországba vezetett, Bát193
