Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
1. A Baltikum orvosi múltja
említsük. Hatása más orosz egyetemeken is érezhető, hiszen az akkor újonnan szervezett élettani intézet vezetői ennek az iskolának voltak tanítványai. A dorpati egyetemen a 18. századi nagy egyetemi reformok után az orvoskar az orvosi alaptudományokat követő intézeti-tanszéki rendszerre szerveződött át, ahol például az anatómiai tanszéktől elkülönültek a kórbonctani és az élettani tanszékek. A kórbonctani intézet vezetője Andeas Wilhelm Folkmann (1800-1874) professzor lett, aki intézetének vezetését 1843-ban vette át. Folkmann elsősorban a kísérleti élettan művelője volt, 1845-ben maga mellé vette Webert, itt működött Pirogov vagy Alex Walther (1817-1889), a kijevi egyetem későbbi kórélettani professzora. A dorpati élettani iskola a szentpétervári és a moszkvai iskolák mellett a legjelentősebb kutatási központ lett. A 19. század közepén már erősen megnövekedett a helyi orosz orvos értelmiség jelenléte is. Ettől függetlenül az egyetem és az orvosi kar mindvégig megtartotta német jellegét, az orosz egyetemek sorában továbbra is a német egyetemekkel jelentett összeköttetést. Ugyancsak magas színvonalú volt a sebészeti klinika, illetve a sebészképzés. A feldolgozások általában a tartui sebészet legkiemelkedőbb alakjaként elsőnek Pirogovot említik, de mellette jelentős egyéniségnek számított Balthazar Edelmann (1811-1888) is, aki Markburgból pályázott Tartuba. Az ő klinikáján dolgozott Pirogov is. Edelmann iskolájából került ki Erwin Bergmann (később Würzburgban klinikaigazgató), Heinrich Ettingen (Lívónia katonai fősebésze), Karl Reiner (Szentpéterváron egyetemi tanár) stb. A tartui sebészeti klinika általános tevékenységét összegzi az Edelmann szerkesztette Beobachtungen und Bemerkungen aus der chirurgischen Abteilung der Klinik zu Dorpat c. munka, amely az 1845-1852 közötti tevékenységet tárja fel. Itt tevékenykedett a kor egyik kiválósága August Karis (1797-1854), valamint a Helsinkiben felállított finn egyetem orvosi karának sebészprofesszora, J K. Simanovski (1829-1868), akit 1861-ben a kijevi egyetemen neveztek ki az operatív sebészet és a sebészeti patológia professzorának. Simanovski és Pirogov között tartós szakmai kapcsolat épült ki, az 1865-ben oroszul kiadott sebészeti műtéttan és sebészi eljárások könyvének előszavát Pirogov írta. A következő időszak nagy hatású sebészprofesszora Gustav Bergmann (1836-1907), Balthazar Bergmann unokaöccse volt. Az ifjabb Bergmann evangélikus lelkész családból származott, maga is erre 17
