Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
4. Románia
Mavros (1781-1868) vezette. A vesztegzár bevezetésével gyakorlatilag megszűnt a pestisveszély a két román fejedelemség területén. Havasalföldet hét közegészségügyi területre (Craiova, Rimnicu Vilcea, Bukarest, Pitesti, Buzau, Ploiesti) osztották, minden kerület élén egy hatósági orvos és egy sebész állott. A fővárosban egy orvosi bizottság irányította az ellátási és felügyeleti ügyeket, amely rendszerbe öt orvos és két sebész tartozott. Ez a bizottság felügyelte az orvosi és sebészi képesítéseket és a kórházakat. 1842-ben az öt közegészségügyi kerületet megyei szintre szervezték át, az összes bukaresti kórházat egységes igazgatás alá vonták. Moldvában is hasonló folyamat zajlott: 1832-ben Egészségügyi Bizottságot szerveztek, amely alá rendelték az öt közegészségügyi kerületet (Iasi, Botosam, Birlad, Roman, Galati), amely körzetek élén hatósági orvos és sebész állott. 1837-ben megszervezték az országos főorvosi tisztséget, amely a megszüntetett Egészségügyi Bizottság helyébe lépett Orvosi Bizottságon keresztül irányította az országrész egészségügyét. Egységes gyógyszerészeti gyakorlatot szerveztek: gyógyszertárat csak képesített gyógyszerész vezethetett, az arányosság elve alapján szabályozták a gyógyszertárak számát, éltek az ármegállapítás jogával, egységesen az osztrák gyógyszerkönyv használatát rendelték el. Rossz helyzetben volt a kórházügy: a kórházak többsége járványkórház volt, így az első bukaresti kórház is csak 24 betegággyal rendelkezett, pestises és sebes betegek számára alapították. Csak járvány „szünet" esetén fogadták már beteget is. A másik bukaresti kórház, a Stintul Pantalimon kórház mindössze 12 ággyal rendelkezett, csak krónikus betegeket fogadott. Később létesült a Sfintul Vásárion kórház pestises és hastífuszos betegek számára, de 1793-ban lebontották, helyébe 1795-ben létrehozták a Dudesti pestiskórházat. 1811-ben Constantin Caracas (1773-1828), Bécsben végzett városi főorvos megalapította a Filantrópia elnevezésű 90 ágyas polgári kórházat, amelyet Bukarest polgárainak adójából és közadományokból tartottak fenn. (Például Kutuzov orosz tábornagy is jelentős adományt tett a működtetésére). A kórház egy emeletes, 20 kórteremmel rendelkező épület volt, amelynek szabályzatát maga Caracas fogalmazta meg. Ebben külön kiemelték az ingyenes ellátást, orvosi kezelést, valamint azt, hogy nemzetiségi és vallási megkülönböztetés nélkül kell felvenni 161
