Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
4. Románia
megszervezett hivatal (Epitropia obsteasca) irányította a városrendészeti, egészségügyi és emberbaráti feladatokat, biztosította az orvosi és gyógyszerészeti ellátást, az árvaellátást, a település egészségügyet, a vízellátást, a hidak és közutak karbantartását. Költségvetésből biztosították a közegészségügy működését, részben adókból, részben a fejedelem, a bojárok és a kolostorok adományaiból. Ebből a pénzügyi alapból tartották fenn az árvaügyet, egyes szegényházakat is. 1792-ben - a fenyegető pestisjárvány megakadályozására - Egészségügyi Bizottságot szerveztek, nyugati példát követve a katonasággal karöltve akarták megelőzni a járvány terjedését. 1807-ben Bukarestet három körzetre osztották fel, mindegyik körzet élére egy-egy orvost neveztek ki, aki felelt a járványkórházak megszervezéséért és a karanténok működtetéséért. 1824-ben az összes orvosi-egészségügyi bizottságot egyesítették egy Központi Orvosi Hivatalba (Departamentul epitropiei de obste). Havasalföldön az első hatósági orvost 1780-ban Craiovában nevezték ki, 1784-ben Bukarest első hatósági orvosa Dimitrie Luca Caracas (1728-1804) volt, 1804-ben már nyolc hatósági orvos működött egy főorvos irányítása alatt. Itt alkalmazták elsőnek 1800-ban a himlő elleni védőoltást, amit Constantin Caracas végzett el. 1797-ben elrendelték az osztrák gyógyszerkönyv alkalmazását, bevezették a bécsi súlymértéket, korlátozták a mérgek tárolását. Moldvában 1776-ban több egészségügyi intézmény is alakult. A Cutia milelor az elszegényedett bojárok és a szegény lakosság orvosi ellátását biztosította, az árvagondozást az Ofanotrophia vállalta magára, Iasiban 1777-ben nevezték ki az első hatósági orvost, létesítettek nyilvános gyógyszertárat, 1804-ben alkalmazták elsőnek a himlőoltást. 1810-ben Iasiban már őt hatósági orvosa volt, ekkor neveztek ki hasonlót Birlad és Hirlau városokban is. 1813-ban az előbbi tevékenységek irányítására életre hívtak egy központi orvosi hivatalt. A következő nagy közegészségügyi reformokra az 1830-as években került sor: a drinápolyi béke (1829) után a két román fejedelemség irányítása a Szervezeti Szabályzat (Regulamentul Organic) szerint történt. A Szervezeti Szabályzatban foglalt kormányzati elvek alapján irányították a gazdaságot, a közigazgatást, a jogrendszert, az egészségügyet. Ez utóbbi vonatkozásában a legfontosabb a vesztegzár-rendszer bevezetése (1830) volt, amelyen beül öt járványkórházat létesítettek. A rendszer központja Calarason volt. A karantén-bizottságot Nicolae 160
