Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
4. Románia
4. ROMÁNIA 4.1 Az orvosi gyakorlat gyökerei __________ __________________ K özép-Európa egyik bonyolult térsége a mai román állam területe, ahol az ókortól sok nép és hosszabb-rövidebb ideig fennálló államalakzatok váltották egymást. Az egykori Dacia is a Kárpátoktól egészen a Fekete-tengerig terjedt, majd a népvándorlás időszakában megfordultak itt a besenyők, kunok, a Bizánci Birodalom határ menti népei, szlávok, bolgárok, de az itt élő románok nehezen formálták ki önálló fejedelemségeiket. A hosszú török uralom idején a románság három területen élt: Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben, de a széttagoltságban és az eltérő kultúrákban való élet a román népnek a függetlenségről és az önállóságról vallott nézeteit is megosztotta. A görög keleti kereszténység felvétele után erős szálak fűzték a románságot a bizánci kultúrához, de a török uralom ennek teljes érvényesülését megakadályozta. Viszont a török uralom az alávetettség érzésén kívül más nyomot nem hagyott a románságban. A nemzeti és kulturális élet központja Erdélybe helyeződött át, ahol már a 14. századtól jelentős létszámban voltak jelen, az összefogó keretet számukra a görögkeleti egyház jelentette. Itt nevelődött ki az a román értelmiség, amely meghatározó lett a románság későbbi történelmében. Erdélyben ekkor román-magyar ellentétről nincs tudomásunk, a tordai vallásbéke a görögkeleti hitet követő románokra is vonatkozott. A havasalföldi és a moldvai román fejedelemségek kialakulása és megerősödése után, a törököktől való függőség ellenére, mindig életben tartotta a románság egyesülésének gondolatát, hatással voltak az erdélyi románokra is, de ez erős nemzeti mozgalommá csak a 19. században vált. A nemzeti múltra vonatkozó elméletek ugyan összefogták a három területen élő románságot, de egyben szembe is fordította őket a szomszédos államokkal, hiszen a nagy román állam eszméje a környező államoktól kívánt területeket elvenni. A vágyak és törekvések az első világháború után váltak valóssággá, feszültté téve a magyar-román viszonyt. A vita - művelődéstörténeti vonatkozásban - elsősorban az erdélyi szellemi és történeti teljesítmények „románná tételében" keresendő. A reális kép kialakításához természetesen sok türelemre és megértésre van szükség, vonatkozik ez az orvosi emlékekre is, hiszen az erdélyi románság orvosi teljesítménye egyben román és magyar szellemi örökség. 153
