Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

Nem volt különb a helyzet a „másik oldalon" sem, ahol szintén aratott a halál. Megdöbbentő képet fest le A. O. Szireng, a II. hadtest segédtisztje a Világosnál fogságba esett honvédekről: Foglyainkhoz visszatérve azt láttam, hogy az a terület, ahol el voltak helyezve, fokozatosan temetővé alakult át. Az eltakarítatlanul maradt szemét, a kétnapos szakadó eső, a hideg éjszakákkal változó forró nappalok és a sovány koszt a kolera nagymértékű elterjedését okozta, úgy, hogy naponta harmincán haltak meg.... Az a veszély fenyegetett, hogy ez a szerencsétlen helyzet lázadásra ad alkalmat, ezért a tábornagy, ahogy Arep főhadsegéd jelentését megkapta, rögtön megparancsolta, hogy a foglyokat szállítsák át Gyulára Wenckheim grófnak, Radetzky vejének közeli hatalmas birtokára. Ez a terület tiszta és tágas volt, s ott még nem jelentkezett a kolera..."

A visszaemlékezések gyakran említik, hogy Kassán, Debrecenben és Nagyváradon az oroszok magyar honvédorvosokat is foglalkoztattak, név szerint említve Grósz Albertet, mint honvéd vezérorvost, aki maga is gondoskodott az orosz kórházak anyagi ellátásának biztosításáról.

152