Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

A legnagyobb orosz kolerakórházak Nagyszombatban, Trencsénben, Kassán (400 ágy), Debrecenben (600 ágy), Nagyváradon (800 ágy), majd Tiszafüreden, Szegeden, Temesváron, Brassóban, Szebenben, Medgyesen, Kolozsvárott működtek, elsősorban elfoglalt honvédkórházak helyén. Ezek teljes ágyszáma megközelítette a négyezret. Július végén a kolerás megbetegedések aránya már elérte a legénységi állomány 25%-át, a halálozás pedig a húszezret. Figyelemre méltó Csetiirkin 1849. augusztus 16-án kelt jelentése, amely szerint akkor 8114 sebesülést jelentett parancsnokságának, akik közül 956 halt meg. A kolerában elhunytak száma 20 659 volt. A kimutatás szerint az egészségügyi szolgálat a harctéren nem veszített embert, viszont a front vonalak mögött a személyi állományának a felét a veszteséglistára volt kénytelen helyezni. Főleg a betegápolók és sebesültvivők között volt jelentős a halálozási arány, amit bizonyít az is, hogy majdnem minden orosz hadseregparancsnok vagy magasabb egységet vezénylő tábornok a legénységi állományból átvezényléssel próbálta az egészségügyi szolgálat veszteségeit pótolni. A jelentés szerint a két működő hadsereg vezértörzsorvosa is meghalt kolerában, míg a katonaorvosok közül 34, a katonasebészek közül 96 volt a kolerás veszteség. Amint valamivel enyhült a Felvidéken állomásozó erőknél a kolerás megbetegedés, annál nagyobb mértékben lángolt fel a Tisza vidékén, sőt 1849. július végén ezért kellett lassítani a dél felé irányuló előretörés ütemét.

A Tisza-vidéken harcoló orosz hadseregben dúló kolerajárványról maga Rüdiger tábornok visszaemlékezése ad hiteles képet: „... mintegy két nappal később, hogy Kassát elhagytuk, a tartósan esős időben a kolera kezdett elhatalmasodni a katonáink körében. A járvány terjedéséhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy kiázott meszes-agyagos földön táboroztunk, és az a víz, amit főzéshez és iváshoz használhattunk, rendkívül zavaros és piszkos volt. AIII. hadtest kolerás betegeit a hátunk mögött berendezett kórházakba szállító kocsik szembejöttek velünk. Szomorú, vigasztalan kép tárult elénk. A betegek egyszerű parasztszekereken feküdtek, mivel a hadtest egészségügyi kocsijai kevésnek bizonyultak. A szerencsétlenek elviselhetetlen kínjukban fájdalmasan nyöszörögtek, és egymást hányadékkal meg bélsárral mocskolták be. A szekereken az élők között holtak is akadtak. A hat-hét napig tartó esőzés következtében ezredeimnél és ütegeimnél is jelentkezett a járvány, és mire Miskolcra értünk, már igen nagymértékben volt jelen..

150