Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

1. A Baltikum orvosi múltja

folyhatott, tehát valamilyen formában az európai mintájú szakember- képzést szervezték meg. Feltételezhető, hogy a várfalakon belül emelt kórház-kolostor lehetett a tényleges beteggyógyítás és képzés színtere, míg a Szent Lázár ispotály (kórház) szegényház, szükség esetén járványkórház lehetett. Ugyan nincs adat arról, hogy itt leprások lettek volna, illetve az őket gondozó Szent Lázár rend megtelepedett volna, de a „Lazarétum" mindig valamiféle járványbeteg gondozásra utal.

Az intézmények fontosságát jelzi, hogy a püspökség 1330. március 30-án a rigai polgárokra különadót vetett ki a várfalon belüli Szent György kórház építkezéseire, amiből feltételezhető, hogy a tervezett kórházépület még nem készült el. Hosszú évtizedeken át nincs adat a két intézményre vonatkozóan, de 1392. november 24-én Berthold nagymester a Szent György és Szent Lázár kórházak működtetésére megadóztatja Riga polgárait, valamint újabb adományt is tesz erre a célra. A későbbi évszázadok alatt az intézmény mindig a rigai katolikus püspök fennhatósága alatt maradt, a betegek és szegények gondozását továbbra is a Szentlélek rendiek végezték. A betegágyak száma bizonytalan, kezdetben 24, majd a különböző adók kivetésekor száz betegről szólnak. A 19. század elején már csak a rigai várban levő Szent György kórház működött, a Lazarétumról már nem szólnak. Jelentőségét csökkentette, hogy 1635-ben 100 ágyas városi, 1687-ben katonai kórház épült, amelyet 1790-ben egy 1000 ágyas katonai és tengerészeti kórházzal egészítettek ki, de a régi katonakórházat polgári célokra engedték át. A 17. században Észtország és Lettország német városaiban - a polgárság adójából fenntartott - változó ágyszámú kórházak működtek, bár ezekben a városi egyedülálló szegényeket is elhelyezték.

A cári uralom alatt - amire már több alkalommal is utaltunk - a Baltikumnak, leszámítva Litvániát, külön közigazgatása és jogrendszere volt. Az orvosellátás ugyan területi alapon szerveződött, de a városokban már a lakosság lélekszámához igazodva alkalmaztak városi orvosokat. Érdekesség kedvéért említjük, hogy a Poroszországban bevezetett 1685. évi egészségügyi rendeletet érvényesítették a Baltikum területén is, amit

I. Péter cár is elismert, sőt ez lett a minta az orosz egészségügyi rendszer kialakításában is. A különböző szintű baltikumi orvosigazgatási rendszert másolta az Orosz Birodalom közegészségügyi igazgatása, kezdve a Birodalmi Orvosi Tanáccsal, hivatallal és az alája szervezett területi igazgatási szervezetekkel.

13