Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

(1847-1902), az orosz Bakteriológiai Intézet megszervezője G. N. Gab- ricsevszkij (1860-1907). Az immunológia megalapozói, Ilja Mecsnikov és K. Zabolotnij (1856-1929) mikrobiológus és epidemiológus a pestis, a tífusz, a kolera és a szifilisz kutatása területén tűntek ki.

I. A. Tarasevics (1868-1943) és I. G. Szavcsenko (1862-1932) Zabolotnij szemléletét képviselték, míg N. F. Gamaleja (1859-1949) Mecsnikov tanítványa volt, az orosz mikrobiológiai kutatások megteremtője. Elsőnek írta le a 19. század végén a mikrobák autolyzisét (1898), 1892-ben V. M. Havkis (1860-1930) saját magán próbálta ki a kolera elleni oltást, melyet ő javasolt. A klasszikus orosz klinikai iskola neveltje Petr Grakovác (1854-1922) a bolgár szociálhigiéne kiváló művelője volt. Az 1917. októberi politikai fordulat után önálló minisztériumot (népbiztosságot) kapott az egészségügy, N. A. Szemaszko (1874-1949) vezetésével, amely megvalósította az ingyenes és általános orvosi ellátást, ami nem jelentette a magasabb ellátási színvonalat. Az úgynevezett szovjet érában kiemelkedett G. F. Lang (1875-1948), a kiváló kardiológus, V. M. Behterev a neuropatológiában tűnt ki. Ugyancsak

V. P. Filatov (1875-1946) a szemészetben ért el jelentős eredményeket (glaukoma, corneaátültetés stb.). N. N. Burdenko (1876-1946) kiváló sebész, pedig a második világháború alatt megszervezte Moszkvában az idegsebészeti intézetet.

3.8 Az orosz egészségügy magyar szemmel 1836-ban

__________

A magyar orvostársadalom a 18. század végétől különös figyelemmel kísérte az Orosz Birodalom orvosi ügyeinek alakulását, hiszen Európa-szerte ismeretesek voltak azok a karrier és kereseti lehetőségek, amiért több ezer külföldi orvos települt le. A nagy életvitelbeli különbségek ellenére az orosz állam óriási átalakuláson ment át, egy erősen keleti jellegű hatalom modern viszonyokat teremtett Európa keleti vidékein. Az orosz felvilágosult abszolutizmus is magáévá tette, hogy egy ország erejét és felemelkedését a műveltség, gazdaság és egészség hármas alapelve határozza meg. Fia valamihez az önerő és elszántság nem volt elegendő, akkor nem sajnálták a „pénzügyi befektetést", a idegen szakemberek magas jövedelemmel történő odacsábítását. Sok magyar orvost a karriervágy és a jól fizetett állások vonzottak, de bizonyos idő múlva legtöbbjük visszajött, igazán nagy karriert pedig csak néhányan értek el.

129