Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

ki. Ekkor kinevezték az egyetemi gyógyszertani intézet élére, bár kedvező ajánlatot kapott a varsói egyetemről is. Még ugyanebben az esztendőben, néhány hónappal később az újonnan alapított Kísérleti Orvostudományi Intézet élettani osztályának vezetőjének választották. Ebben az intézetben jobb körülmények között dolgozhatott, mint Botkin klinikáján, ráadásul nem kellett szakítani az élettani kutatásokkal sem. A gyógyszertani intézet biztosította megélhetését, az élettani osztály pedig kutatásainak adott lehetőséget. 1895-ben a Katonaorvosi Akadémia (egyetem) élettani intézetének élére nevezték ki, amely tisztséget 1924-ig betöltötte. 1897-ben Pavlov összefoglalta az emésztéssel kapcsolatban végzett kísérleteinek eredményeit. Az „Előadások a fő emésztőmirigyek működéséről" c. könyv új szemléletet teremtett meg, sőt kutatásait bemutatta a világ szakmai köreinek. 1904-ben Nobel-díjjal tüntették ki, sorra választották tagjuknak a különböző európai és amerikai akadémiák.

Ezt követően kezdett el foglalkozni a magasabb idegtevékenységek vizsgálatával, 1902-ben nyilvánosságra hozta a feltételes idegkapcsolatokra vonatkozó első eredményeit. A Katonaorvosi Akadémia új épületben helyezte el Pavlov intézetét, biztosította számára a zavartalan kutatás minden feltételét. Ez változatlan maradt a világháború, majd a gyökeres politikai fordulat után is. Intézete valóságos azilumnak számított, ahol anyagi biztonsággal végezhették kutató és oktató munkájukat, lehetővé tették kutatásainak nyomdai megjelentetését is. 1935-ben tiszteletére Moszkvában szervezték meg a XV. Élettani Kongresszust. 1936. február 27-én hunyt el.

Az orosz orvostudomány a 19. század hatvanas éveitől Virchow hatása alá került: a patológia és a bakteriológia új irányzatai teljesen átváltoztatták az orvosi gondolkodást. G. A. Zakharin (1829-1887) egy újkort teremtett, és S. P. Botkin (1832-1899) megalapozta az orosz klinika fejlődését. Kidolgozott egy széles körű tervet az öregedés tanulmányozására. Javasolta a patológiai és a fiziológiai öregedés megkülönböztetését, amit az orosz orvosok többsége (A. A. Bogomolec,

I. P. Pavlov, N. D. Sztarizsinszkij) is elfogadott. V. F. Sznyegirevben (1847-1916) tisztelhetjük az opereatív orosz nőorvoslás megteremtőjét.

A19. század orosz orvosai közül nemzetközi hírre tettek szert: A.

J. Kozsevnikov (1836-1902) és Sz. Sz. Korzakov (1854-1900), az orosz pszichiátria megteremtői, a gyermekgyógyászat mestere N. F. Filatov

128