Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

zott. Pavlov K. N. Usztyimovics mellett teljesen önálló laboratóriumi vizsgálatokat végezhetett, itt kezdte behatóbban tanulmányozni az emésztés élettanának problémáit. A fiziológiának ez az akkor új, érdekes és kevésbé ismert területe vonzotta, bár e kutatásokat összekötötte a vérkeringés egyes kérdéseinek vizsgálatával, amivel Usztyimovics bízta meg. A vérkeringéssel kapcsolatos vizsgálatai viszont felkeltették Szergej Petrovics Botkin figyelmét, akit a tudományos orosz belgyógyászat megalapozójaként tartanak számon. Botkin, aki ebben az időben vezetett be kísérleti és laboratóriumi módszereket a klinikáján, meghívta Pavlovot, hogy vezesse kísérleti laboratóriumait. Itt elsősorban a gyógyszertanra, a szívre ható új gyógyszerek bevizsgálását végezte el, sőt első komoly tudományos elismeréseit is ezekért a vizsgálatokért kapta. „Intézete" csupán néhány szobára terjedt ki, ahol jelentős tudományos vizsgálatait végezte. 1883-ban megvédte „A szív centrifugális idegei" c. doktori értekezését, amelyben a szív serkentő idegeivel foglalkozott. A kutyákon végzett kísérletei során Pavlov megfigyelte, hogy bizonyos szimpatikus idegek ingerlésére a szív anélkül, hogy működésének üteme megváltoznék, erőteljesebben húzódik össze, sőt a szív munkája rendkívüli mértékben is fokozódhat. Az általa felfedezett, szívműködést fokozó ideg a „Pavlov-féle ideg" elnevezést kapta. Pavlov ezzel a felfedezésével új irányzat alapjait rakta le, amely azóta is azzal foglalkozik, hogy a szimpatikus idegek egyes szervek anyagcseréjére milyen életfenntartó, élénkítő befolyást gyakorolnak. A gyorsító szimpatikus ideg mintegy közvetlenül, materiálisán segíti az izmok működését. Ennek részleteit L. A. Orbeli és A. D. Szepranszkij, Pavlov munkatársai dolgozták ki részletesen. 1884-ben egyetemi magántanár lett, majd 1884-1886 között hosszabb európai tanulmányútra mehetett, amely alatt elnyerte Heidenhaint és Ludwig elismerését. Hazatérése után megvalósította azt az elképzelését, hogy - kutyán - az emésztőmirigyek elvezető csöveit kivezette a test felszínére, hogy az általuk elválasztott nedveket tiszta állapotban gyűjthesse össze. 1888-ban felfedezte a hasnyálmirigy nedvelválasztását szabályozó idegeket. 1890-ben Pavlov és Sumova-Szimanszkaja együtt hozta nyilvánosságra a „látszólagos-etetés" híres kísérleteit.

Ebben az időben néhány szakmai kudarc is érte: nem fogadták el pályázatát a szentpétervári élettani intézet élére, majd - bár hivatalosan meghívták - a tomszki élettani tanszékre is mást neveztek

127