Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

került élet sok esetben egyetlen megmentési lehetőségéről, és annak történelmi, fiziológiai és chirurgiai vonatkozásairól". A szerző neves kísérletező volt, orvosi oklevelét Harkovban szerezte. Doktori értekezését a madarak lélegzéséről írta. Már 28 éves korában kinevezték a moszkvai egyetem élettan, valamint az összehasonlító bonctan és általános kórtan professzorának. 1836-ban ő adta ki az első orosz nyelvű élettan tankönyvet, végleg bevezette az élettan területén a kísérleti módszereket.

Élettan tankönyvének bevezetőjében írta: ,,..A fizikai jelenségek kutatásának kétféle módszere van: az egyik a spekulatív, a másik a tapasztalati.. .Az elsőnek az úgynevezett természetfilozófusok a hívei, akik elvetnek minden kísérletet, észlelést és az általuk kigondolt egyetlen forrásra igyekeznek visszavezetni minden jelenséget.. .A másik a kísérleti, a tapasztalati módszer. A természetkutató, akit a megfigyelés, a kísérletezés vezérel, arra törekszik, hogy az élet egyes jelenségeit, elkülönítve kutassa és különböző időpontokban eltérő körülmények között észlelje a kísérleti eredményeket. Olyan kísérleteket végez, amelyekből kiviláglik, milyen szükségszerű következmények származnak az adott feltételekből és a kísérlet többszörös megismétlése útján végleg bebizonyosodik arról, hogy az észlelt jelenségek közül melyik a lényeges, az állandó és melyik a véletlen... A fiziológia sokáig a féktelen képzelet és a miszticizmus játékszere maradt volna, ha egyes tudósok nem mutatják meg a kísérlet és az észlelés útját!" Különben Filomafitszkij 1847. december 21-én Pirogovval együtt végezte el az első ki oroformos altatást.

Tanársegédjével, Orlovszkijjal együtt 13 éven át kísérletezett a vérátömlesztés lehetőségeiről, a „fibrinnetes" állati vér lehetőségeiről. Arra a következtetésre jutottak, hogy - függetlenül az állati vértől - csak olyan vérrel oldható meg a vérátömlesztés, amelyben ki tudják zárni a véralvadást. Bár a véralvadás fontos folyamat, amely sérülések esetén életmentő jelentőségű, hiszen a véralvadék megállítja a vérzést. Ha a vér nem alvadna meg, az ember a legkisebb sérülésekben is elvérezhet. De a vérátömlesztésnél a véralvadás súlyos akadály. Tanítványa, V. V. Szutugin (1839-1900) A vérátömlesztésről írott disszertációjában, amely kísérletekre épült, arra a következtetésre jutott, hogy az embereken történő vérátömlesztésnél csak emberi vér használható, amelyet meg kell fosztani az alvadás tulajdonságaitól, de ezen túlmenően még léte124