Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
3. Oroszország
zik több nemkívánatos reakció. Elsőnek mutatott rá, hogy a vérátömlesztés terjesztheti a fertőzőbetegségeket (vérbaj, gümőkór). 1869-ben viszont Orlovszkij kísérleteiből és kutatásaiból bebizonyosodott, hogy vérveszteség esetén nagy segítséget jelent, ha a betegbe fiziológiás konyhasóoldatot fecskendeznek be. E korai részeredmények után a vérátömlesztés megoldása a 20. században sikerült, amit az elsők között vett át és vezetett be a gyakorlatba az orosz-szovjet orvosi gyakorlat. Különös jelentősége a második világháborúban volt, és mint mindig, a hadi-egészségügy területén lett nagy jelentősége. E korszak legnagyobb, és Európában is ismert egyénisége Nyikolaj Ivanovics Pirogov (1810-1881), aki klinikus, sebész, anatómus, patológus és jelentős pedagógus is volt. A moszkvai egyetem neveltje: 1828-ban iratkozott be az orvosi karra, 1832-ben orvos- és sebészdoktori oklevelet kapott. 1836-tól a dorpati egyetemen, 1841-től a szentpétervári Orvos- Sebészeti Akadémia sebészeti intézetének vezetője, egyben az anatómiai tanszéken is előadó professzor. Anatómiai előadásainak (1843-1848) gyűjteményét, majd anatómiai topográfiai atlaszát (1859) nyomtatásban is kiadták. A kor kiváló sebészeihez hasonlóan Pirogov is kiváló anatómus volt. Munkái közül kiemelkedtek a sebészeti műtéttan és a sebészeti anatómia c. könyvei és atlaszai. Mint a szentpétervári orvos akadémia sebészprofesszora egyben a hadsereg fősebészi tisztségét is betöltötte. 1847 augusztusában részt vett a kaukázusi (dagesztá- ni) hadműveletekben, ahol szervezői munkájával és az éternarkózis orosz földön történő első bevezetésével tűnt ki. Az altatásos módszer forradalmasította a sebészetet. Pirogov nevéhez fűződik az altatásos módszer kidolgozása a sebészeti beavatkozásokban. Ugyancsak a hadsereg fősebészeként vett részt a krími háborúban (1853-1856) és az orosz-török háborúban (1877-1878). Harctéri körülmények között, majd a városi kórházi gyakorlatban elsőként alkalmazott önkéntes ápolónőket, akiket külön tanfolyamon képeztek ki ágy melletti munkára. Érdekes, hogy éppen a krími háború frontjain jelentek meg az orosz és az angol önkéntes ápolónők. Ezekben az években írta meg a hadi-sebészetről, a tábori betegellátásról szóló könyveit, világhírű csonkolási módszertanát, amit róla neveztek el. A 19. század közepe igen lényeges az orosz orvostudomány fejlődése szempontjából: körvonalazódnak a különböző orvosi iskolák, amelyek jellemzője, hogy nemcsak egy egyetemhez kötődtek, hanem 125
