Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

„saját jegyzeteikből" adták elő, bár nem törekedtek egy egységes orvostörténeti tankönyv megírására. Ebben az időben egyedül Johannes Dwigubski írt természettudományos történeti munkát, a többinél csak egyetemi rangjuk és pályafutásuk adatai utalnak orvostörténeti előadói mivoltukra.

Az előbbiektől eltérően az első átfogó, az egész 18. századot felölelő és három kötetes orvostörténeti munka Wilhelm Michael von Richter nevéhez fűződik, aki Moszkvában adta ki három kötetes, német nyelven megírt könyvét. Geschichte der Medizin in Russland címmel, amit 1817-ben nyomtatott ki a Vszevolovszki Kiadó. A könyv több szempontból is izgalmas munka, a szerző talán orosz földön a legnagyobb szakmai és közigazgatási pályát befutó, oroszországi német orvos, aki a moszkvai egyetem tanára, a Birodalmi Orvosi Kollégium tagja, egy időben elnöke, magas orosz állami kitüntetések birtokosa, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, majd elnöke stb. volt.

Wilhelm Michael Richter 1767. november 28-án született Moszkvában egy Riesenburgból orosz földre vándorolt német evangélikus lelkész gyermekeként. 1822. június 22-én hunyt el Moszkvában 55 éves korában. Iskoláit a moszkvai német gimnáziumban kezdte, majd a baltikumi német Ravelben, egy elit német gimnáziumban folytatta. 1783-ban beiratkozott a moszkvai egyetemre, annak a magasabb tanulmányokra felkészítő bölcsészeti tanfolyamára. Egy éves orvosi tanulmányok után orvosi tanulmányait négy éven át Erlangenben, Berlinben és Göttingen- ben végezte, majd Franciaországban és Angliában tett tanulmányutat. 1788. április 19-én Erlangenben orvosdoktorrá avatták. Még két éven át Göttingenben és Berlinben mélyítette tudását, végül 1790-ben visszatért Oroszországban és rendkívüli tanárként a szentpétervári szülészképzőben oktatott. 1794-ben a moszkvai orvosi karhoz tartozó Bábaképző rendes tanára, 1795-ben bábatankönyvet adott ki, 1802-ben igazgatója lett annak a hivatalnak, amely felügyelte és szakmailag irányította egész Oroszország területén a szülészeti kórházakat, kidolgozta a sebészi és bábarendtartást, 1818. április 17-én Anna Fjodorovna cárnő udvari tanácsossá, II. Sándor a Birodalmi Orvosi Tanács tagjává és elnökévé nevezte ki. 1810-ben a moszkvai orvosi karon a szülészet professzorává nevezték ki, széles szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Munkái közül kiemelkedik a Handbuch der Geburtshilfe c. tankönyve és a Geschichte der Medizin in Russland c. munkái.

116