Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
3. Oroszország
1797-ben Berlinben avatták orvosdoktorrá. Berlinben és Göttingenben, majd Itália különböző egyetemein biológiát, fizikát, kémiát és botanikát tanult, anatómiát adott elő Lipcsében, majd 1799-ben Mainzban a természettudomány-történet rendes professzorává nevezték. Széles szak- irodalmi tevékenységet folytatott: írt biológia-, fizika-, kémiatörténetet, foglalkozott a botanika történetével is. Innen hívták meg a moszkvai egyetemre, ahol 1803-ban a természettudomány-történet professzorává nevezték ki, tagja lett a Birodalmi Orvostanácsnak, elnöke a Császári Tudománytörténeti Társaságnak. A tudománytörténet mellett előadásokat tartott orvostörténelemből - elsősorban német orvostudomány -, az anatómiatörténetet adott elő. Előadásait német nyelven tartotta, több munkáját oroszra is lefordították. Politkowsky feladatkörét Johannes Dwigubski (Jan Dwigubski) feltehetően lengyel származású, de harkovi születésű (1772. február 24.), Moszkvában 1802-ben orvosi oklevelet szerzett orvos, aki tanulmányait a harkovi Papi Szemináriumban kezdte el. Már a retorika tanára volt, amikor 1776-ban beiratkozott a moszkvai orvosi karra. 1802-ben külföldi tanulmányútra ment, megfordult Göttingenben, Heidelber- gben, Bécsben és Párizsban, majd visszatérése után 1804. december 14-én a természettudomány-történet rendkívüli, 1809. november 16-án rendes tanárává nevezték ki, 1827-ben hunyt el Moszkvában. Orvosi disszertációját az orvosi botanikából írta latin nyelven, de széles irodalmi munkásságát már orosz nyelven fejtette ki. Témaköre elég széles volt, írt Moszkva környékének faunájáról, amit egész Oroszországra is kiterjesztette. Megírta az ásványtan egyetemi tankönyvét, leírta az orosz földön pusztított járványokat, a nép körében „gyakorolt" gyógyító eljárásokat. Az elsők között foglalkozott a moszkvai asztalos műhelyekben tapasztalt krónikus megbetegedésekkel. írt fizika és biológia történetet kihalt állatokról, középkorban gyakori megbetegedésekről. Az orosz egyetemi orvostörténeti oktatás első évszázadáról - bár nem mindig nevezték az egyetemi kurzust orvostörténelemnek - elmondható, hogy előadói a német iskolát követték, bár egyetemi programjaikban nem nevezik meg pontosan az oktatásnál felhasznált forrásokat, azok általában német mesterek munkái lehettek. Előtanulmányaik színhelyeiből megállapítható, hogy kiknél hallgattak orvostörténelmet, illetve a természettudományok történetét és ezek a német orvostörténeti iskolákra utalnak. A különböző orosz források szerint előadásaikat 115
