Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

1. A Baltikum orvosi múltja

később Ravalnak neveztek. (Az észt nemzeti eposz szerint a városban emelkedő dombok egyikén temették el a nemzeti hőst, Kalevont.)

A térség birtoklásáért vívott döntő ütközet 1217-ben zajlott le, amelyben elesett az észt területeket egyesítő Lembitu vana (törzsfőnöknek megfelelő méltóság) is, akinek levágott fejét Rigában állították ki közszemlére. A következő évben felkelés tört ki a dánok ellen, de leverték és véglegessé vált a vereség. A Lovagrend ezután építette fel saját államát, Lívóniát, amely hivatalosan a német-római császársághoz tartozott, de a Livóniai Lovagrend felett még a pápai fennhatóság is csak névleges volt. Ettől függetlenül az ország nem volt egységes, hiszen területén a püspökség, a lovagrend és a német városok osztozkodtak, egymással állandó viszályban állva. A városok vezetése német kézben volt, de az itt működő tisztviselőktől elvárták az észt és a lett nyelv ismeretét. A városi lakosság egy része finn, svéd és dán volt, de megjelentek az oroszok is. Más szerkezetű volt a vidéki társadalom, ahol a földbirtokosok többsége német nemes volt. A súlyosbodó terhek miatt a jobbágyság (észtek, lettek és litvánok) gyakran fellázadtak, ami a dánokat meghátrálásra késztette:

1347-ben Esztóniát 19 ezer aranyért eladták a Német Lovagrendnek és ezután végleges formájában kiépült a feudalizmus e térségben. 1422-ben például a valgai országgyűlésen a lovagok, a nemesek, a papok és a városok külön-külön rendként vonultak fel.

A Baltikum térségében a Német Lovagrend nyugalmasabb feltételeket biztosított, gazdasága virágzott, a Hanza-városok szövetsége akkor sem gyengült, amikor a keleti határok mögött megerősödött a moszkvai nagyfejedelemség és a maga hasznára akarta fordítani a Hanza-városok keleti közvetítő kereskedelmi monopóliumát. A livóniai városok ekkor veszik kezükbe a közvetítő kereskedem irányítását, ami kisebb térveszteség ellenére gazdasági emelkedésüket jelentette. Az orosz hatalom ki akart jutni a Balti-tengerhez. Terveiket elősegítette a Német Lovagrend 1410-ben Grünwaldnál elszenvedett döntő veresége, melynek következtében hűségesküt kellett tenniük a lengyel királynak. 1525-ben a Német Lovagrend nagymestere, Hohenzollern Albert felvette Luther Márton hitét és feloszlatta a Német Lovagrendet, majd Porosz Hercegség néven új államot alapított.

Az új világi állam megalakulásával kettészakadt a Német Lovagrend területe, egy protestáns német hercegségre és a Livóniai Kard testvérek területére. A világi hercegség lakossága protestáns lett, a lovagrendi

10