Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

1. A Baltikum orvosi múltja

megmaradt katolikusnak. A Kard testvérek nagymestere - Plettenberg - lengyel-litván seregek segítségével még fel tartoztatta az orosz nyomást, de fokozatosan az orosz cár adófizetője lett. Csak idő kérdése volt egy orosz-lívóniai háború kirobbanása. Ennek második szakaszába kapcsolódott be a livóniaiak oldalán Báthory István lengyel király is. Végül 1582-ben IV. Iván cár az egész térséget átengedte a lengyel királyságnak.

A lengyelek uralma nem tartott sokáig, mivel hamarosan a svédek kerekedtek felül, és az 1629-ben megkötött altmarki béke értelmében teljesen a birtokukba került Esztónia és Livónia. A svéd uralom rendkívül ösztönzőleg hatott a Baltikum társadalmi és gazdasági viszonyaira. A Lovagrend és a lengyel király uralma idején a német jogok érvényesültek e térségben, a német nemesek valóban élet-halál urai lehettek a helybeli lakosság felett. A svédeknél ismeretlen volt a jobbágyság rendszere, törvényeik bevezetése nemcsak a helyi lakosságnak jelentett könnyebbséget, hanem a német nemesek is csak bérlői lettek birtokaiknak, megszüntették a földesúri ítélőszékeket. Bevezették a kötelező elemi iskolai oktatást, ami az észt és a lett nyelv fejlődését indította meg. A helyi nyelvek használatát megengedték a közigazgatásban, a nyelvek fejlődését segítették a protestáns egyház bibliafordításai is. Szinte az előző évszázadok tagadását jelentette, hogy a lettek a svéd uralom idején fokozatosan protestánssá váltak.

Az észtek és lettek történetétől eltér a litván fejlődés. A Baltikum déli vidékein élő litvánokat - ezen a néven - csak 1009-től említik a krónikák, mint olyan népet, amely kis törzsszövetségekben kemény küzdelmet vív a szomszédos népekkel, elsősorban a poroszokkal, a szlávokkal és a zsmudokkal. E törzsszövetségekből formálódott ki idővel a litván nagyfejedelemség, amely megteremtette a középkori Európa egyik legharciasabb feudális államát. A litvánok jellegzetes balti ősnyelvet beszéltek, amelynek legközelebbi nyelvrokonai a szlávok. A litvánok legközelebbi nyelvrokona a lett. A litvánok földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, de ellenőrzésük alatt álltak a kelet felé menő kereskedelmi utak, amelyek birtoklása mindig stratégiai fontossággal bírt. A kis litván fejedelemségek felvették a keleti kereszténységet, bár sokáig tartotta magát a pogányság is. Keletről az orosz, északról pedig a Lovagrend volt a legnagyobb ellenfelük. Az utóbbiak a kereskedelmi utak védelmére hivatkozva kísérelték meg ellenőrzésük alá vonni a litván fejedelemségeket. Ezek jelentősége akkor növekedett meg, amikor

11