Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
1. A Baltikum orvosi múltja
- a lettek és litvánok elődei - nyomultak erre a vidékre. A skandinávok Gutasagaja 500 körül Ingvar király az észtek lakta vidékekre irányuló győzedelmes északnyugati hadjáratáról szól, míg a bizánci krónikák megemlítik a szláv törzsek baltikumi sikereit és terjeszkedéseit. Az ezredforduló századaiban a vikingek térhódításairól tudósítanak, akik számára e terület különösen fontos lett, mivel itt keresztezték egymást az észak-déli és a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalak. Az itt élő népek a vikingektől tanulták meg a kemény harcmodort. A kijevi krónikák szerint Igor fejedelem a 10. században észt csapatokkal is támadta Bizáncot. A baltikumi finnek az ezredfordulón sem vették fel a kereszténységet, így meghódításukra a svédek és a dánok külön keresztes hadjáratot indítottak. Hiába nevezte ki a dán király Falcót észt püspöknek, az észtek nem hódoltak meg, nem vették fel a kereszténységet. A Baltikumot elsősorban a németek felől fenyegette veszély, akik a 8. századtól fokozatosan nyomultak kelet felé. A 12. századra meghódították a lettek és lívek lakta területeket, 1201-ben a Dvina torkolatában megalapították Rigát, ami hídfőállást jelentett további hódításaik számára. Riga a legfontosabb német kereskedő- és kikötőváros lett, fontos kapocsként szerepelt az észak-német kereskedővárosok láncolatában. A másik nagy veszélyt a harmadik keresztes hadjárat (1189-1192) sikertelensége hozta. A vereség után a pápa az utolsó európai pogányokra, a baltikumi népekre irányította hittérítőit. Rigában megalapították a livóniai püspökséget, amely a környéken élő líveket és letteket akarta elsőként megtéríteni. Albert rigai püspök 1202-ben keresztes hadjáratot indított Livónia északi vidékeinek megkeresztelésére, amelyben az itt alapított Kardtestvérek Lovagrendje is részt vett. Az észtek kemény ellenállás után megadták magukat. Ennél is véresebb hódoltatás következett be a litván és a lettekkel rokon porosz területeken. A Szentföldről - rövid erdélyi állomásozás után - idetelepült Német Lovagrend térítette meg őket, ami egyben majdnem teljes kiirtásukat is jelentette. (E lovagrendbe olvadt be 1237-ben a Kardtestvérek Rendje.) A Baltikum meghódítására 1207-ben indult meg a németek támadása, a lovagrendek tevékeny közreműködésével. A térítés ürügyén a dán királyság is igyekezett uralmát e térségre kiterjeszteni. II. Val- demár dán király 1219-ben uralma alá vonta Észtország északi részeit, megalapította Tallinn városát, amit az észtek Kaluvantnak, a németek 9
