Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
78 V. Egyetemi sebészképzes Magyarországon (1770-1848) gyógyítása, 1788/9-1807/8).388 389 Emellett számos tanár a saját kéziratából oktatott a 18. század végétől kezdve. Amint az a könyvekből látszik, az egyetem orvosi karán amellett, hogy igyekeztek lépést tartani a kor tudományos színvonalával, elsősorban annak bécsi irányzata volt a domináns. A képzés formáinak változásai mellett érdemes néhány szót ejtenünk annak szükebb értelemben vett intézményes keretéről, azaz azon tanszékekről, ahol a sebészet oktatása folyt, továbbá nem feledkezhetünk el annak tanárairól sem. Az orvosi kar megindulásától fogva működött az egyetem a sebészet - ekkor még szülészettel közös - tanszéke (chirurgia et ars obstetriciaé). Elén 1783-ig, azaz a kar nagyszombati és budai éveiben Plenck József Jakab állt.38í> Helyét 1784-ben vette át Stáhly György (akinek a fia, Stáhly Ignác a reformkorban került ugyanennek a tanszéknek az élére), majd utána 1802-1826 között Eckstein Ferenc következett. 11. József korában vezették be a sebészek tudásának biztosabb alapokra helyezése végett az elméleti orvostant. Ezt 1784-1786 között Rácz Sámuel, a magyarországi sebészek jobb képzéséért és a magyarországi egészségügyért sokat tevő tanár állt. Utána a napóleoni háborúk lezárásáig több tanár követte egymást: Stipsics Ferdinánd (1786-1792), Schraud Ferenc (1792-1802), Bene Ferenc (1802-1813), végül Polyánkay Ignác (1813-1818, kinevezett helyettesként). 1802 és 1804 között a sebészetből kivált a szülészet és a szemészet, míg a sebészet elkülönült gyakorlati- és elméleti ágakra. Előbbi 1808-tól kezdte működését Eckstein János (1808-1812), majd Weleczky János (1814-1847) vezetésével, utóbbi pedig az 1803/4-es tanévtől.390 Az elméleti sebészet (chirurgia theoretica vagy pathologia chirurgica) gyakorlatilag a kezdetektől létező Plenck-féle tanszék „örököse” volt, és 1809-től ennek a vezetője vett részt a sebészhallgatók szigorlatán a korábbi két sebészmester helyett.391 Az 1786/7-es tanévtől bevezetett állatorvoslást ingyenórákon, féléves kurzusokban tanította az ezzel megbízott tanár, elsőként a Bécsben kiképzett Tolnay Sándor. Ez nem csak a civilek, de a hadsereg számára is fontos volt. A tanfolyamon a hallgatók és a vármegyei, városi orvosokon, járási sebészeken kívül gazdászok és kovácsok (a classificatiós kötetekben fabri ferrarii) is részt vettek. A vármegye, város egészségügyi személyzetét alkotó emberek 1793-tól ingyen vehettek részt a tanfolyamon, és diplomájukért se kellett fizetniük. A kovácsok alacsonyabb szintű kiképzésben részesültek.392 A kevés tanár mellé kisegítő személyzetet, a hallgatói létszám növekedésével pedig egy időben bécsi mintára magánórákat adó correpeti/orokiil is alkalmaztak. A korrepetálás 1784-ben honosodott meg, az első megbízott Mócsy Károly budai sebészmester volt, aki maga ajánlkozott magánleckék tartására.393 A korrepetálás innentől kezdve népszerűvé vált a tanárok körében is: 1785-től Stáhly György tartott ingyenes kurzusokat, 1787- ben pedig Rácz Sámuel. 1793-ban hivatalos correpetitor Stáhly György, Szening János a tanárok közül (utóbbi a bonctant tanította), a tehetséges egykori diákok közül pedig 388 Högyes 1896. 119-122. 389Plcnckct ekkor Becsbe helyeztek és később a Josephinum oktatójává nevezték ki. Stáhly hivatalba lépése előtt Rácz Sámuel töltötte be a tanszékvezetői funkciókat. Győry 1936. 145-146. 390A különböző tanszékek kialakulását lásd Högyes, 1896. 67., Győry, 1936. 792-794. és Bolányi Palatkás, 1961. 474. Az adatok között többször ellentmondás van, így például Högyes az 1807/8-as tanévtől eredezteti az elméleti sebészet létrejöttét, addig a Bolányi Palatkás-félc táblázatban az 1809/10-cs tanév szerepel. Győry Tibor csak a tanszékvezetők működési évét közli (nem a tanévét), de mivel az említett tanszék működését 1808-tól számítja, feltehető, hogy a Hőgyes-félc adatok a helytállóak. 391A változtatást a hallgatók, valamint Eckstein János közösen kezdeményezték, mivel a vizsgáztató scbészmcstcrck tudásával kapcsolatban komoly kétségek merültek fel. Győry, 1936. 266. 392Gortvay 1953. 79. cs Győry 1936. 143., 163. és 206. 393Győry 1936. 147-148. és Bolányi Palatkás 1971. 423.
