Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
76 V. Egyetemi sebeszképzés Magyarországon (1770-1848) második félévében szerepel a másodéves sebészhallgatók számára előírt tantárgyként. Rendszeres oktatása az 1791/2-es tanévtől kezdődött, és az utolsó-, azaz a negyedik félévben foglalkoztak vele.377 Az állatorvosi tanulmányokat (a szülészet kötelezővé tétele után) 1787-től azonban nemcsak a kar hallgatóitól, hanem a vármegye, város alkalmazásában álló orvostól, sebésztől is megkívánták. A tanfolyam sikerességének előmozdítása érdekében az ott résztvevő sebészhallgatóknak 1789-től 1 forint napidíjat utaltak ki.378 11. József halálával azonban az uralkodó reformjainak nagy része semmivé lett. 1793-ban az úgynevezett államorvostan (politia medico) bevezetésével mind az orvosok, mind a sebészek számára új szigorlati rendet léptettek életbe. Utóbbiaknál az első szigorlat eddigi kérdéseihez vették a sérültek és halottak törvényszéki szemléjét, a sebészek véleményezését különböző sebek kérdésében. Ha ajelölt nem bizonyult megfelelőnek, egy év felkészülési időt kapott, második alkalommal mentesült a szigorlati díj befizetése alól. Ha ekkor sem sikerült vizsgája, az illetőt eltanácsolták az egészségügyi pályától.379 A korábbi „kétszigorlatos” rendszeren ezentúl nem változtattak. Az 1803/4-es tanévtől kezdték el tanítani a sebészeknek a szemészet alapjait. Mivel a szemészet nem csak nagyobb fokú kézügyességet, de felkészültséget is kívánt, a szülészettel és az állatorvoslással ellentétben, amit általában csak egy félévig tanulmányozhattak a hallgatók, a szemészet végigkísérte a sebészképzés két évét. Ennek a fentieken túl másik oka, illetve célja a betegeknek (és a képzett egészségügyi személyzetnek) sok kárt okozó, vándorgyógyászok visszaszorítása volt.380 A képzés első évében elméleti szemészetet (oculistica theoretied), míg a másodikban annak gyakorlatát sajátíthatták el a diákok.381 Az 1806-os II. Ratio Educationis ismét változtatott a képzés addigi menetén. Továbbra is fennmaradt a magasabb fokú, orvosokkal közös sebészképzés, amelynek időtartamát azonban, mindenki egyetértve abban, hogy a négy év a kellő mértékű orvosi ismeretek elsajátításához kevés, öt évre emelték.382 Ezen a tanfolyamon, ahol sebészdok- lori (chirurgiae doctor) kinevezést lehetett szerezni, csak elvétve tanultak sebészhallgatók. Népesebb volt az alsóbb szintű sebészeti tanfolyam, ahol az első évben általános és különös sebészeti kórtant, bonctant és elméleti orvostant, a másodikban sebészi műtét-, eszköz- és kórlant tanultak, valamint sebészi és szülészi gyakorlatot folytattak a hallgatók. Ennek elvégzése után a képzés kiegészült a kötelezővé tett szemészet és államorvostan óráival. Ugyanekkor rendelték el a sebésztanfolyamon a fogbetegségek tanítását is. A II. Ratio Educationis alapján akik nem tanonckodtak ezt megelőzően, kétszer kellett elvégezniük az első évet, ennek megfelelő tanfolyamot azonban csak az 1807/8-as és az azt követő tanévben indítottak.383 A II. Ratio Educationis kibocsátása után szigorítottak az alsóbb fokú sebészképzés menetén. Ennek megfelelően a rendelkezésükre álló idő alatt minél több ismeret el377SOTE Lt. l/d. 1-2. kötet 378A napidíjat az 1788. december 30 i rendelet vezette be. Linzbauer I/III. 333. cs 525. (1044. cs 1202. ssz.) 379Györy 1936.203. 380A vándorszemészekre lásd például a magát pesti professzornak kiadó le Fcbrc (Győrynél le Fcbur Vilmos) „praktizálását”, aminek köszönhetően többen elvesztették látásukat. SOTE Lt. l/d. 1-2. kötet, Györy, 1936. 220-224. 381 SOTE Lt. l/d. 1-2. kötet 382A magyar hclytartótanácsi-orvoskari, 1803-as közös tervekben eredetileg hat év szerepelt, ezt azonban a birodalom egyetemeinek könnyebb átjárhatósága érdekében öt évre módosították. Az alapelv a pesti egyetem Bécshcz való igazodása volt. Györy 1936. 241. 383SOTE Lt. l/d. 2. kötet, Györy 1936. 242-243. cs Bolányi Palatkás, 1961. 424.
