Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
V. ligyctcmi scbcs/kcpzcs Magyarországon (1770-1848) 65 V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) A doktorok és sebészek közti határvonal a 18. században kezdett lebomlani, és fokozatosan értelmét veszteni. Az orvosdoktorok felismerték a gyakorlat, így a boncolás saját kezű elvégzésének jelentőségét, míg a sebészek egy rétege tudatára ébredt, hogy tevékenysége kulcsfontosságú a gyógyászatban. Szintén ebben a korban léptek színre azok a sebészek, akik magasabb szintű képzettséget, és munkájuknak nagyobb fokú társadalmi megbecsülést szerettek volna kivívni. Ebben a jórészt érdekeiket féltő orvosdoktorok ellen vívott csatában kiemelkedő szerepe volt az uralkodó családok környezetébe tartozó udvari sebészeknek, ami néha bizony hátrányt is jelentett.'14 A sebészeti eljárások tudományos megalapozásának köszönhetően a 18. században előbb a sebészeti oktatás magasabb színvonalra emelésének lehetünk tanúi, majd a század végétől megkezdődik a „belső betegségek” orvoslásának és a sebészetnek egyesítése. A folyamat bizonyos német területek kivételével Közép-Eurépában elhúzódott a 19. század második feléig, miközben Eszak-Amerikában az államalkotás bonyodalmai révén már korábban megindult a sebészek és az orvosdoktorok uniója.34 315 316 Az orvoslás és a sebészet középkori elszakadását követően a kora újkortól háromféle képzési modell alakult ki Európában. A legelterjedtebb a sebészek céhes keretek között történő oktatása volt (amint azt fentebb is láthattuk). A 18. századra azonban Nyugal-Európában a sebészek megosztottsága miatt (elsősorban városi, anatómiában is jártas seborvosok és kevésbé képzett, gyakorlatias borbélyok, felcserek) a tudományos alapokkal rendelkező sebészek saját szervezetbe tömörültek, elkülönülve a borbélyoktól. így alakult meg Párizsban az Academic Royale de Chirurgie, Londonban pedig a Company of Surgeons (1745).'"’ A francia akadémia 1731 novemberében jött létre, George Mareschal (1658-1736) és La Peyronie udvari sebészek közbenjárására. Az akadémiát 1741-ben egyenrangúvá tették az orvosi fakultással. 317 A kiváltságos királyi jelzőt utóbbi utódja, La Martiniére révén kapta meg 1748-ban. Az intézmény - noha hivatalosan Franciaország minden sebésze fölött ellenőrzési joga volt - leginkább a párizsi sebészek érdekeit képviselte, akik automatikusan annak tagjaivá lettek. Feladata elsősorban modern sebészeti jellegű tudományos munkák közzététele volt, de 1738-től sebészeti iskola is csatlakozott hozzá, amely 1750-től Eeole pratique de Chirurgie néven működött, benne 1765-től szemészetet, 1774-től szülészetet és vegyészetet, 1783-tól pedig botanikát is tanítottak. Az intézmény fontosságát jelzi, hogy hallgatóinak száma a század végére többszöröse lett a párizsi egyetem orvosi fakultásán tanulókénak. Megjegyzendő, hogy ennek ellenére a párizsi sebésziskola nem tartozik a legmodernebb intézmények közé. Tagjai jórészt a párizsi sebészek közül kerültek ki, akik nem feltétlen voltak azonosak a legkiválóbb szakemberekkel. Az új tag 3I4Brockliss 2004. 356-357, cs 362-363. 315Diepgen (951.44., Sac hs 2003. I. 316 Porter 2003. 140. 3I7Brockuss 2004. 349. cs 363-364.
