Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
64 IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés cchcs formái, a hazai sebész- cs borbélycéhek működése elkészítenie, ám az egészségügyet szabályozók nem ezt hangsúlyozták, nehogy túlságosan kiéleződjön a sebészek és gyógyszerészek közti konfliktus - az anatómiát kellett elsajátítania a sebészjelöltnek. Végül nem volt elég az elméleti vizsga, a sebésznek egyetemi oktatásban kellett részesülnie s szigorlatot tenni az ott elsajátított anyagból. A céhek megpróbáltak igazodni az új követelményrendszerhez. Debrecenben, ahol az orvosdoktorok és a sebészmesterek hagyományosan jó viszonyban voltak, fennmaradt három irat az 1760-as évekből, ami a sebészvizsga anyagát és a sebészek alapelveit tartalmazta. Jáki Gyula szerint a tételek kidolgozásában szerepe volt Weszprémi Istvánnak (1723-1799) is.307 A vizsga szerint chirurgus, vagyis borbély (!) „az olyatén orvosló személy, aki a nyavalyákat inkább csak kézzel gyógyíttya”.308 Legyen éles szemű, bátor és jártas az anatómiában és a bonctanban. A bátorságra azért van szüksége, hogyha a betegjajgatna a fájdalomtól, akkor is legyen lelki ereje elvégezni a szükséges beavatkozást, másrészt legyen mersze a komplikáltabb kezelési módokhoz, így az amputációhoz, tre- panációhoz.309 Weszprémi fontosnak tartotta a beteg megvígasztalását is, hiszen az fontos a beteg gondozásában, de olyan jó megfigyelésekről, módszerekről is írtak az alapszabályukban, mint például: a csecsemőnek hasznos a sírás, a seb gyógyulásához diéta kell és hogy a munkás ember ritkán beteg.310 Ám hiába a modernizálás, már a Generale Normativum kimondja, hogy csak egyetemi vizsgát tett sebész praktizálhat.3" A magasabb fokú iskolázottság megkövetelése együtt járt a gyógyítás babonás elemektől való fokozatos megtisztításával. 1756-ban megtiltották az érvágást és a scarificatiót kalendáriumi napokon312 és képzetlen ember nem végezhetett lithotomiát.313 307 Jaki 1955. 16. 308 uo. 17. 3(19 uo. 17. cs 26. 3louo. 28-29. Raymann Sámuel szinten megfigyelte, hogy a dolgos emberek ritkán betegek, nincs szükségük érvágásra sem. Raymann 1738. 32. 311 Igaz, a Normativum kiegészítésében már visszalépés tapasztalható, hiszen engedélyezik, hogy az egyetemektől távollevő helyeken olyan scbészmcstcrck is működhetnek, akik „csak” a helyi physicusnál tettek vizsgát. Jaki 1955. 30. 3I2Linzbauer 11. 315. (424. ssz.) 313 A tiltás azon vándorok ellen irányult, akik semmi máshoz nem értettek, csak ehhez a műtéti eljáráshoz. A lithotomia legrégebbi leírása Cclsusnál maradt fenn. Linzbauer 11. 325-331. (438. ssz.), Demkó 1894. 510.
