Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése 63 egészségügyi ágban) ellentétben álltak a nem katolikusok hitelveivel; az esküt ugyanis Istenen kívül hangsúlyozottan Szűz Máriára és Isten minden szentjére kellett letenni.303 Néha feszültségei keltett a seborvosok árszabása is: mivel egy-egy sebészcéh tagjaként konkurenciára nemigen számíthattak, sokszor drága volt a kezelés. Ez ellen lépett fel a Torkos-féle Taxa Pharmaceutica 1745-ben, mely ugyanazon év június 15-étől országos hatályúvá is vált.304 Az 1770-es Generale Normativum előtt az 1755-ös Planum Regulations az egyetlen olyan tervezet, amely az egész országban, (a járványügy kivételével) minden területre kiterjedően akarta szabályozni az egészségügyet. Torkos Justus János (1699-1770) jól ismerte a hazai egészségügyet, tervezetét a latin mellett magyarul, németül és szlovénül is kiadta, hogy mindenki számára közérthető legyen. Szerinte a jó sebész éjjel-nappal álljon rendelkezésére a betegeknek, legyenek serények, körültekintőek és józanok, tisztességesek (1. pont). Az orvosokkal viselkedjenek illően, az ő tanácsát és előírásait tartsák be, amilyen szigorúan csak lehet (2. pont.), a gyógyszerek nagy részét hagyják, hogy a gyógyszerészek készítsék és kevés belső orvosságot írjanak fel (3. pont.). Súlyos betegség esetén hívjanak egy bölcs orvost (medicum aliquem prudentem) és fogadják meg annak tanácsát (4. pont). Végül, de nem utolsó sorban betegüket ne riogassák súlyos veszedelemmel és ne kényszerítsék őket ezáltal jogosulatlan díjazásra (injustam mercedem, 7. pont). A Taxa Pharmaceutica tehát a sebészek számára nagyrészt korlátozásokat jelentett. Több articulusban hangsúlyos az orvos sebésszel szembeni nagyobb tekintélye. Amint látszik, Torkos védte a gyógyszerészek és a páciensek érdekeit is, ezért közölt végül egy ártervezetet, amelyben pontosan leírta az egyes betegségek kezeléséért beszedhető összegeket.305 Szintén a szigorúságot célozta a Torkos-féle Taxában is szereplő, a Helytartótanács által azonban 1747-ben, az eskü megkövetelésével párhuzamosan, bevezetett vizitrendszer is.306 Évente egyszer váratlanul meglátogatták a sebészt, bábát, fürdöst és gyógyszerészt, s ha észrevették, hogy nem az esküjének megfelelően cselekedett, akkor eltilthatták munkája gyakorlásától. Ez elsősorban a gyógyszerészek ellen irányult, hogy ellenőrizni tudják az áruforgalmukat. E rendeletnek köszönhetjük az első sebészösszeírásokat. A század második felének másik tendenciája a céhrendszer egyeduralmának megtörésén mellett az egészségügyben dolgozók képzettségének javítása, és ezzel kapcsolatban a nem megfelelő tudással rendelkezők kirekesztése, vagyis az egyszerű borbélyok és a sebészek megkülönböztetése. Ahogy a század első felél egészségügyi szempontból a Taxa Pharmaceutica Posoniensis és az azt felhasználó 1755-ös Planum Regulationis in Re Sanitatis fémjelezte, a század második felének két legjelentősebb eseménye az 1770- es Generale Normativum in Re Sanitatis kiadása, valamint a nagyszombati, majd onnan Pestre, aztán Budára költöztetett orvosi fakultás létrehozása volt. Megfigyelhető, hogy a század második felében egyre inkább támogatták a képzett, ám céhen kívüli sebészeket, és a sebészi, orvosi cím viselését egyre szigorúbb feltételekhez kötötték. Megjelentek az esküformulák, amikben pontosan körülhatárolták a sebész feladatait és helyéi az egészségügyi ranglétrán, majd következett a vizsga és a vizsgakövetelmények átalakítása. Remekflastrom helyett amit egy jó sebésznek tudnia kellett 303„...Sic me Den* adjuvet, Sanctaque Dei Darens, et Virgo Maria et omnes Saneti Dei..." Linzbauer II. 565. (671. ssz.) 304Domkö 1894. 505., Linzbaukr II. 214-219. (328. ssz.) cs 302-307. (412. ssz.) 305 A ficamért 2-3 forint, boncolásért 3-5 forint, artériát vagy vénát sértő sebért 3 forint, érvágásért kézen 3-4 forint 10 garas járt. 306MOL IV. 139. (358. ssz.) és Linzbauer II. 222-226. (3.36. ssz.)
