Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
38 IV. A 18. századi magyarországi scbcszkcpzcs cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése 1609), Gyulafehérváron (borbély, 1611), Sopronban (borbély-sebész, 1619), Marosvásárhelyen (borbély-sebész, 1628), Lőcsén (sebész, 1632), Szatmáron (borbély-sebész, 1657), Tokajban (1691, sebész).150 A 18. század első felében az ország törökök alóli felszabadulásának köszönhetően számtalan új sebészcéh alakult, míg a régebbi céhek kiváltságait ismételten megerősítették. Újból kiadták a nyitrai sebészek céhlevelét (1720), a pápai sebészek 1613-as és a kassaiak 1697-es kiváltságait (1750-ben és 1759-ben).151 Kiváltságlevelet kaptak a tatai sebészek (1727), a pozsonyi fürdős-sebészek (1732) és a hét szepesi város fürdős-sebé- szei (1732), a váci sebészek (1739), az érsekújvári seborvosok (1743-ban kaptak megerősítést).152 53 A veszprémi seborvosoknak a püspök adott privilégiumokat 1760-ban.'51 A felsoroltak mellett még a pécsi (1701), újvidéki (1748) kőszegi (1757), eszéki (1772), gyöngyösi (1777), nagyszombati (1779) céhleveleket emelnénk ki.154 A 18. században született privilégiumokat célszerű két nagyobb csoportra bontani, ahol a választóvonalat az 1761-ben bevezetett physicus előtt leteendő vizsga jelentette.155 Az első időszak céhes normáinak ismertetéséhez a pécsi (fürdős-sebész, 1701, 1721- ben megújított), komáromi (borbély-sebész, 1715), debreceni (borbély-sebész, 1735), szegedi (1743), pesti (1745) és pápai (1750) sebészek privilégiumait választottuk.156 A céhek szigorú hierarchia szerint felépített szervezetek voltak. A ranglétra legalján az inasok (Lehrling, tiro) álltak, akik átlagosan tíz-tizenkét évesen szegődtek el egy mesterhez, hogy kitanulják annak szakmáját. Felvételekor bizonyos összeget kellett fizetnie a céhnek (Komáromban és Pesten 1 forintot).157 Tanulóidejét az oklevelek egyöntetűen legalább három évben határozzák meg, ha a mester ennél hamarabb elengedné Debrecenben, 4 forint büntetést kell fizetnie. Ugyanez vonatkozik az inasra is, aki idejét nem válthatja meg pénzzel (Debrecenben 6 forint büntetést szabnak ki az ilyen tanulóra).158 Az inasnak földet is kellett művelnie, ha ez alól nem tuda magát pénzzel kiváltani. A debreceni sebészcéh 25. articulusa kimondja, hogy ,, Amelyik inas a paraszti munkától magát fel akarja váltani pénzzel, amint gazdájával megalkhatik, szabados lészen”. Az inas kiszolgáltatott volt mesterével szemben, indok nélkül nem hagyhatta el őt, ez esetben a céh egyik mestere sem fogadhatta be az inast. Egyedül a váciak megértőek velük szemben, mert hozzáteszik, hogy ilyenkor ki kell vizsgálni az esetet, és ha jogosan hagyta el l50MOE III. 164-165. (666. ssz., Pozsony), 191-192. és 233-234., 435. (771. cs 919., 1560. ssz., Kassa cs Tokaj, Tokajé újból kiadva 1691-ben), 219-221. (856. ssz., Kolozsvár), 238. (936. ssz., Beszterce), 242. és 309- 311. (953. cs 1115. ssz., Sárospatak,), 246-248. (957. ssz., Debrecen), 303. (1095. ssz., Nagycnycd), 314-315. (1131. ssz., Pápa), 316. (1139. ssz., Gyulafehérvár), 339. (1226. ssz., Marosvásárhely megújított), 347. (1252. ssz., Lőcse), 377. (1380. ssz., Szatmár), 435. (1560. ssz., Tokaj) 151 MOE IV. 61. (152. ssz.), Gortvay 1953. 48. 152 Linzbauer 11. 9. (13. ssz.. Tata); Linzbauer II. 31. és 38. (41. és 51. ssz.), MOE IV. 90. (233. ssz.); Linzbauer II. 125. (151. ssz.) és MOE IV. 115. (287. ssz., Vác); Linzbauer II. 205. (307. ssz.) és MOE IV. 129. (329. ssz., Érsekújvár) l53MOE IV. 157-158. (424. ssz.) 154Gortvay 1953. 48. 155 Linzbauer II. 382. (501. ssz., 1761. augusztus 17-i rendelet) l56MNL OL C 37 Lad. A. Fase. 34. Nr. 7. (Pécs), Az Mester Emberek jó rendtartása 2003. 118-122. (Komárom); Linzbauer 11. 56-61. (71. ssz.) és Az Mester Emberek jó rendtartása 2005. 159-165. (Debrecen, a végleges szöveget december 30-ára keltezték, de csak 1736. január 20-án hagyták jóvá); Csajkás 1944. 91- 95. (Szeged); Dóka 1984. 153-157. (Pest); Linzbauer 11. 256-258. (368. ssz.. Pápa - az 1610-cs, Enyingi Török István által adott levél megújítása). Az elemzésnél az egyszerűség kedvéért csak az adott várost cs articulusát adjuk meg hivatkozásul. l57Komárom 14. articulus, Pest 19. articulus 158Debrecen 24-25. articulus, Vác 12. articulus
