Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés cchcs formái, a hazai sebész- és borbclycéhck működése 39 mesterét, elmehet egy másikhoz. Az új mestert azonban a céh jelölte ki, az inas beleszólása nélkül. A mesterek keze szintén meg volt kötve, társuk inasát nem csábíthatták át saját műhelyükbe (Komáromban ezt 12 forinttal büntették).'11’ A tanulóidő leteltével az inasnak meg kelleti váltania magát, amelyért cserébe bizonytványt (tanulólevelet) kapott az addigi munkájáról. A felszabadulás része volt a mesternek adandó társpohár, azaz lakoma is, ami Debrecenben 18-, Pesten 15 forintba került, de megválthatták természetben is, a szegény inasok pedig (Debrecenben és Pápán) egy év haladékot kaptak annak megfizetésére.160 Az inasnak szabadulása után több évi vándorlásra kellett mennie, ahol legényként más mesterek mellett bővíthette tudását. A legénynek (Gesell, sodalis, más országokban Knecht néven is szerepel) az adott város céhmesterénél kellett jelentkeznie tanulólevelével és születési bizonyítványával,* 161 ahol egy bizonyos összeg lefizetése után (Komáromban 1 tallér) kijelöltek neki egy mesteri (a debreceni legények dékánja két mesternek vagy egy özvegynek ajánlotta fel). Ha a legény nem akart a felajánlott mesternél vagy özvegynél dolgozni, máshova se vehették fel. A választott mesternél két hét próbaidő elteltével egyeztek meg abban, hogy alkalmazzák-e. Ekkor ajánlott a mester neki egy bizonyos összeget fizetségként, de a legény fél évig akkor sem hagyhatta el már mesterét, ha a díjazást nem tartotta megfelelőnek. Ha önként el akarta hagyni mestere műhelyét (a komáromi szabályzat szerint), azt távozása előtt egy hónappal jelentenie kellett. Ez esetben azonban ugyanazon céh más mesterénél fél évig nem vállalhatott munkát.162 A legények szorosan tartásának részben az volt az oka, hogy a legtöbb műhelyben kevés embert tudtak foglalkoztatni. Komáromban a század elején már az is ritkaságnak számított, ha valakinek két legénye volt.16’ A legények, az inasokkal ellentétben, már részesültek rendszeres fizetésben. Komáromban ez a seb bekötözéséért járó összeg negyede volt a flastromok és írek árának levonása után. Ha a legény csak kisebb segítséget nyújtott a kezelésben, a mesteren állt, mekkora fizetséget ad legényének.164 A debreceniek ennek részletezésekor azonban az országban bevett szokásként említik, hogy a legény sebkötözésért a díj negyedét, fejmosás, borotválás és egyéb szolgáltatások után a harmadát kapja. Ugyanakkor a legény feladata volt a műszerek tartása, és mestere műhelyébe négy fő törlőruhát és egy „elővető ruhát” kellett szereznie saját pénzén. Szintén neki kellett gondoskodnia a szappanról, vízről, olajról, gyertyáról és fáról.165 Emellett tisztességes életet kellett élnie, kontároknak nem segíthetett be pluszkeresetért.166 Nehéz életkörülményeikre való tekintettel Pesten 2 forintban maximálták a legényekre kiszabható büntetést.167 * Ha tovább akart állni, helyi mester nem fogadhatta be.l6S A legények céhen belüli saját szervezetére egyedül Debre119Komárom 14. arliculus, Debrecen 23. articulus, Vác 11. articulus "’"Debrecen 25. articulus, Pest 20. articulus. Pápa 21. articulus. Pápán minden inas kapott egy cv haladékot, Debrecenben csak a szegények. 161A születési igazolásra azért volt szükség, mert csak törvényes születésű, nem tisztességtelen foglalkozást űző szülők gyermeke jelentkezhetett a céhbe. 162Komárom 2. és 15. articulus, Debrecen 23., 27. és 28. articulus "’-’Komárom 17. articulus 164 Komárom 16. articulus "’-‘’Debrecen 29. articulus 166 Komáromban ezért 12 forint büntetés járt. Komárom 16. articulus "’7Pcst 16. articulus ",8Szcgcdcn egy év volt ez a határidő. Ha egy mester ennél korábban alkalmazta, 4 forint büntetést kapott. Szeged 5. articulus
