Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
IV. A 18. századi magyarországi scbészképz.és cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése 37 bahorica), más néven nézők, akik a néphit szerint éppúgy hozhattak jót, mint rontást az emberekre; a ráolvasással gyógyító kenőasszony, kentefitélő, kötő. A kuruzslók mellett tényleges orvoslást végzett a szülészettel, nő- és gyermekgyógyászattal foglalkozó bába.14'' A patikus (Pharmacopola) és a borbélysebész szakmának voltak közös pontjai. A sebészcéhek feladatkörébe tartozott nemcsak a flastromok, hanem bizonyos gyógyszerek készítése is. A két réteg között határvonalat az 1770-es Generale Normativum próbált húzni, mivel a gyógyszerkészítést és árusítást kizárólagosan az előbbieknek engedélyezte, abban az esetben, amennyiben az adott területen működött patika. A sebészekhez hasonlóan a gyógyszerészek is céhekbe tömörültek. Működési területük között gyakoriak voltak az átfedések.146 147 A 18. század hetvenes éveitől ezen rétegek közül a sebészek, gyógyszerészek és a bábák magasabb szintű képzettségét kívánta meg a Helytartótanács, ez a három csoport emelkedett ki a kuruzslók, népi gyógyászok és empirikus orvoslók közül. 4.2. Cchcs szabályozás Az egyetemi képzés bevezetéséig és az állami kontroll megjelenéséig a sebészettel kapcsolatos feladatok ellátása, ellenőrzése a céhek feladata volt. A céhek felügyelték a képzés menetét, felléptek érdekeik védelmében a kontárok ellen, és intézményként képviselték társaikat a hatóságokkal, például a szabad királyi város tanácsával szemben. Az uralkodó a 18. század első felében még nem avatkozott bele a céhek mindennapi működésébe, mindössze a céhek működési szabályzatát kellett vele engedélyeztetni. Miután tevékenységükben átfedés volt a fürdősökkcl, borbélyokkal, kisebb városokban ezek a csoportok közösen is alkothattak egy céhet, a sebészek ezen céh keretei közölt praktizáltak, s idővel önállósodhattak. A többnyelvű városokban ugyanazon foglalkozás űzői nyelvek szerint is elkülönülő céheket alkothattak. így Pesten a 17. század végén külön céhe volt a magyar és a német seborvosoknak.148 * A nagyobb céhek irányításuk alá vonhatták a környék ilyen jellegű kisebb szervezeteit. Ez, a fő- és fiókcéhek rendszere német hatásra jelent meg. Magyarországon a török időkben három fürdős-sebész főcéh működött: 1. Pozsony (ide tartozott Szentgyörgy, Bazin, Modor, Nagyszombat, Trencsén), 2. Besztercebánya (benne az alsó-magyarországi bányavárosokkal), 3. Lőcse (benne a szepesi városokkal). Az erdélyi szász városok borbély-sebészeinek is egyesült céhe volt (Landesunion, 1569).'41’ A 16-17. században számtalan borbély- vagy sebészcéh alakult Magyarországon és Erdélyben: így Pozsonyban (1540, borbély-sebész-fürdős), Kolozsvárott (borbély-sebész, 1568), Kassán és Tokajban (borbély-sebész, 1577), Besztercén (borbély, 1580), Sárospatakon (borbély, 1583, 1607-ben megerősítve), Debrecenben (sebész, 1583), Esztergomban (1600), Nagyenyeden (borbély, 1602; 1605-ben lelt megerősítve), Pápán (borbély-sebész. 146 MOH I. 94-98. i47[)aday 2005. 138. és 142-143. Az 1747-cs összeírásban Moson vármegyében, Nczsidcrcn élt egy sebész, aki a pozsonyi fíirdös eéh tagja volt. Féltornyon pétiig a helyi chyrurgus patikus is volt. Nagybányán is volt egy sebész-patikus. Kismarton két fürdősc pedig a soproni sebészcéh tagja volt. l4íiMOH 111.475. (1672. ssz.) i4,)A lőcsei Magyary-Kossa adatai szerint 1673-ban alakult. Dkmkó, 1894. 309., MOH Ili. 221. (857. ssz.), 410. (1466/a ssz.)
