Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
IV. A IX. századi magyarországi sebészképzés cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése 35 tartólanács számon tartásukkal próbálta meg kiszűrni a valódi specialisták mellől a csalókat.1’5 A vándor életmódot folytatók (circumforanei) rétege igen változatos képet mutat. Ide tartoznak a vásárokon „látványkezelést” végzők, soraik közt nem egy szélhámossal, valamint azok az empirikus gyógyítók, akik műszereik kevés száma ellenére kockázatos, ugyanakkor eredményes műtéteket hajtottak végre. Előbbiek közé a szemészek, foghúzók és olejkárok, utóbbiak közé pedig a sérv- és kőmetszők tartoznak. A sebészekhez közelálló vándorszemészek (oculi operatores) kellő önreklám kíséretében vásárokon mutatták be tudományukat egy-egy betegen. A 18. század második felében elsősorban kétféle műtétet végeztek sikeresen, hályogeltolást és hályogkivonást. Vándor életmódjuk hátránya volt, hogy a betegeket egyszer látták, és műtétjeik esetlegesen káros következményeiért nem lehetett felelősségre vonni őket, és a kezelés során fellépő mellékhatásokra rossz tanácsokat adhattak. Bartók Imre különbséget tesz a képzett vándorszemészek, és a mindent (hályogműtétet, foghúzást, hajvágást stb.) elvállaló vásári mutatványosok között. Meg kell jegyezni, hogy a vándorszemészek mellett gyakran a helyi borbélysebészek is vállaltak hályogműtétet, de mivel a szemészethez kevesen értettek, szükség volt a vándorgyógyítókra.1,6 A tapasztalt okulistákhoz hasonlóan fontos szerepet töltöttek be az egyszerű betegek kezelésében a mai értelemben vett sebészeti feladatokat végző sérvmetszők, ún. „herélö doktorok” (lithotomus, herniotomus, azaz Schnittärzte), akik nemcsak a sérv, húgyhólyag, hanem a nyúlajk és szembetegségek kezelésével is foglalkoztak. Sok munkájuk volt, hiszen gyakori eset volt a hólyagkő, és a betegek nagy része inkább vállalta a fájdalmas beavatkozást, mint a további kínszenvedést. A helyi sebészcéhek tagjaival ellentétben erős vérzéssel járó műtét elvégzésére is hajlandóak voltak, nem éppen sikertelenül. A sikeres műtétek természetesen nem jelentették azt, hogy a sérvmetszők tökéletes anatómiai tudással rendelkeztek volna, tudásuk magyarországi képviselőik között - elsősorban a tapasztalat alapjain állt, így Sztankó Miklós sérvmetszőé, akiről kiderült, még jól elvégzett operációinak sem ismeri anatómiai anyagát.”7 Tipikusan külföldről, a Balkánról elvándorolt emberek voltak. Pouqueville a Micsikeli-hegység keleti felére, Zagorje vidékére teszi kirajzásuk helyét, innen származtak a vándor kaloiatrosok („jó orvos”), ahol apáról fiúra szálltak az empirikus ismeretek. A Török Birodalom másik népi gyógyászati központja Kephallónia volt, ahol nem családi örökségként, hanem tanulmányok során sajátították el tudásukat a gyógyítók. Ha eredményességüket ajánló levelekkel igazolni tudták, engedélyt kaphattak a Helytartótanácstól legális praktizálásra. Ezt a gyakorlatot 1778-tól a Habsburg Birodalom egészében, így a Magyar Királyságban is megszüntették.135 * 137 138 A vándorokhoz tartoztak az olejkárok (olearii, vendi tores aromatum, olajos tótok), akik a 17. században bukkannak fel először a forrásokban. A Felvidék északi vár135Lásd például egy dátum nélküli, 1750-cs években készült listái a levizsgázott specialistákról: a sziléziai Joannes I'ranciscus Henricus Winter herniotomus és oculista (1757. január 20.), a janinai görögkeleti id. és il'j. Nicolaus Stanko, Georgius Niscovich litho- és herniotomusok (1758. április 7.) lettek. MNL OL C 34 Lad. A l'asc. 34 116MOL I. 84. és 86-87., Bartók 1954. 41-50. Bethlen Miklós szembaját például hashajtással kezelték 1670-ben. Némely ügyesebb vándorokul ista működési engedélyt tudott kicsikarni a Helytartótanácstól, mint az 1753-ban Budán tartózkodó Kern Tóbiás. 137 Da day 2005. 289-291. l38MOH I. 79-81., Benedek 1990. 183-185. A tiltó rendeletét 1784-ben újra kiadták, és elsősorban a vándor kuruzslókra vonatkozott, a meghatározás szerint: eireulatores, unguentarú, pseudomedici, vagabundi operatores, theriacae el meciicamentorum venditores. Lásd Győry 1936. 17.
