Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)

III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig

III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig 29

és 1846. október 16-án sikerrel operált egy állkapocs-daganatot." Wellstől kapta az ötletet Morton is, aki 1846 szeptemberében már egy betegének Párizsban foga kihúzása előtt éter belélegzését javasolta. Ugyanebben az időben az angol Lisleur éternarkózisban operált. Német nyelvterületen 1847-től használták, ekkor az erlangeni Johann Ferdinand Heyfelder (1798-1869) kezdte meghonosítani. A belélegzés kontrollálására már William Morton (1819-1868) készíteti egy inhalációs készüléket, a németek pedig ún. „Blasenapparat”-okát alkottak disznó- és marhahólyagból kis csővel és száj-résszel, ami mellett a fulladás elkerülésére még az étergőzt és levegőt megkeverő „Ventilapparat”-ol alkalmaztak."1 Magyarországon az első készülékek ehhez hasonlóak voltak: Rakitta Alajos, a Rókus Kórház segédorvosa leírása alapján mindössze egy hólyagból álltak, amihez egy fuvola vastagságú facsövet csatoltak, végüket kanálalakúra képezték ki, hogy a beteg könnyebben szájába tudja azt venni. A csőre applikálhattak egy csapot is, amellyel tetszés szerint szabályozhatták a belélegzendő éter mennyiségét, a hólyaghoz pedig tetszés szerint illeszthettek üvegcsövecskét, amellyel levegőt keverhettek az éterhez, „...de hajó nagy a hólyag, és egészen föl nem fúvatik, erre szükség nincs”."''

Az éter mellett James Young Simpson edinburgh-i szülész (1811-1870) révén 1847-ben megjelent a kloroform is. Simpson és kollégái magukon kísérleteztek, több szert (aceton, nitrátok, benzin, jodoform) is kipróbáltak, mire egy liverpooli patikus felhívta figyelmét a kloroformra. Simpson A new anaesthetic agent, more efficient than sulfuric ether címmel tette közzé felfedezését."5 Még ezen év decemberében Robert Liston (1794-1847) is kipróbálta az új eljárást. 1847-ben az erlangeni egyetemi tanár, Johann Ferdinand Heyfelder (1798-1869) már az új módszerrel műtött. A kloroform alkalmazásánál azonban nagyobb arányban léptek fel komplikációk, használata a század végéig megosztotta az orvosi közvéleményt. A 19. század végére német nyelvterületen a kloroform, míg az angoloknál inkább az éter terjedt el."6

A fiatalon elhunyt, ám annál tehetségesebb berlini sebész, Friedrich Dieffenbach (1792-1847) az érzéstelenítéssel elért eredmények dacára aggódott, amiért az operációk alatt innentől kezdve háttérbe szorul, megszűnik az orvos és a beteg közötti kommunikáció, ugyanakkor csodálta az éter hasznát."'

Magyarországon viszonylag hamar elkezdték az éterrel végzett kísérleti műtéteket. A korszak egyetlen orvosi szaklapjában, az Orvosi Tárban már 1847 februárjában megjelentek az első tudósítások a „kénégeny” bécsi alkalmazásáról Karsay Lajos műtős tollából."1' 1847. január 11-én Balassa János, Schöpf-Mérei Ágoston (1804-1858) pedig 1847. 112 3 * * 6 117 *

112 A helyi újságok már másnap beszámoltak a szenzációs eseményről, szakfolyóiratban először a Boston Medical Journal tudósított róla, 1846. november 18-án. Wanustekn Wanustekn 1979. 276.

ii3Orth Kis 1970. 11-12.

,,4Rakitta Alajos: Kcncgcny alkalmazása sebészi műtéteknél. A pcstvárosi Rókus-kórházban. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenegyedik kötet, 8. (1847. február 21.) 126-128.

1 I5Orth Kis 1970. 9-12., Schwabi 1986. 144-147.

II6Dii:i»gi:n 1951. 168., Orth Kis 1970. 12-14.

117 „Der schöne Traum, daß der Schmerz uns genommen, ist Wirklichkeit geworden. Der Schmerz, dieses höchste Bewußtwerden unserer irdischen Existenz, diese deutliche Empfindung der Unvollkommenheit unseres Körpers, hat sieh beugen müssen vor der Macht des menschlichen Geistes, vor der Macht des... Atherdunstes!” Sciiwahi 1986. 138.

llxMár itt felfigyeltek arra, hogy dohányosokat és alkoholistákat nehezebb elhódítani. Karsay örömmel újságolta, hogy a gyógyászat minden területen lehet alkalmazni az ilyenfajta érzéstelenítést (Becsben akkor már az állatorvoslásban is kíscrletztek, Seifert József udvari állatorvos lovakat kábított cl), bár szülészetnél az anya közreműködésének szükségessége miatt nem tartotta célszerűnek, kivéve császármetszésnél. Karsay Lajos: A kénégeny bclégzéséröl, sebészi műtétek fájdalmatlanná tétele végett. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenegyedik kötet, 7. (1847. február 14.) 100-105. és 8. sz. (1847. február 21.) 118-126.