Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
30 III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig február 5-8. között próbálta ki az éternarkózist magán, kollégáin és néhány betegen. Schöpf ökörhólyagot használt a bódításhoz, „másfél obonnyi kénégennyel", amitől 2-3 perc alatt elkábultak a gyerekek.119 Február közepén már így mütenek betegeket a Rókus Kórházban.120 Február 27-28-án Cseresnyés Sándor, Veszprém vármegye főorvosa is beszámolt két éternarkózissal végzett operációról, amelyhez Cseresnyés hólyagot és „csontszopókár használt, facsappal.121 Az új szer tehát pár hónapon belül vidéken is népszerűségre tett szert, és nem csak az orvosok között. A laikusok is kiváncsiak voltak az új csodára, így kezdetben a műtétek egy részét a nagyközönség szeme láttára végezték. Schöpf-Mérei, miután látta, hogy ez a páciensnek és az eljárás sikerének nem mindig tesz jót, kizárta őket az operációkról.122 Gyors elterjedését jelzi, hogy Stáhly Ignác országos főorvos már 1847. március 7-én kérte a Helytartótanácsot az éter beszerzésének szabályozására (Bajorországban ekkor már királyi rendelet tiltotta az alacsonyabb végzettségű sebészeknek az éterrel végzett műtéteket).123 A március 9-én kiadott helytartótanácsi rendelet értelmében étert csak gyógyszerészek tarthatták maguknál, füszerárusok nem, kiadni csak orvosdoktori vény ellenében adhatták ki, sebészek, szülészek, szemészek, fog- és állatorvosok pedig kizárólag előzetes bejelentés vagy orvosdoktori ellenőrzés mellett operálhattak vele. A füszerkereskedők étert csak gyógyszerésznek adhattak el, ellenkező esetben 12 forint büntetést kellett fizetniük. A gyógyszerészeknek szigorúan kellett őrizniük a náluk lévő étert, és orvosnak is csak írásos igazolás útján adhatták ki.124 A narkózis és különféle „égenyekkeF történt kísérletezések elharapózása miatt az uralkodó 1847. október 17-én újabb szabályozást adott azok használatával kapcsolatban. Ebben mindegyik égenyt (ecet-, salétrom- és kénégeny) az első osztályú mérgek közé sorolta, és engedélyhez kötötte azok további előállítását. Elrendelte azok kereszttel történő megjelölését a patikában lévő gyógyszerek listáján és külön, zár alatt történő őrzését. Beszívásos alkalmazását csak orvosi, sebészi, állatorvosi és szülészi célokra engedte meg, a bábákat szigorúan eltiltotta azok használatától. Ugyancsak megtiltotta az égenyek kíváncsiságból történő alkalmazását, még az orvos-sebészeknek is. A belélegeztetéshez szükséges eszközöket kizárólag sebészeti műszereket vagy sérvkötőket is gyártó mesterek készíthették, de ezen hólyagok nyilvános árusítását szigorúan tiltották, csak orvosdoktor vagy sebész vehette azt meg, írásos feljegyzés ellenében. Tormay Károly, Tolna vármegye főorvosa már március 24-én kérte a Helytartótanácsot a rendelet kiterjesztését a kénégeny mellett az eczet-, só- {aether muriaticus) és fojtó égenyre {aether nitrius) is, miután a sóégennyel történt kísérletezés során az éterhez hasonló eredményt értek el bódítás terén. A Helytartótanács akkor elutasította a javaslatot, mondván, ha hasonló visszaéléseket fognak 1I9Schöpf Ágoston: A kenégeny-bódítás műtét gyermekeknél. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenegyedik kötet, 9. sz. (1847. február 28.) 130-134. 120Rakitta Alajos: Kénégeny alkalmazása sebészi műtéteknél. A pestvárosi Rókus-kórházban. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenegyedik kötet, 8. (1847. február 21.) 126-128. 121 Cseresnyés Sándor: Kéncgcnnnycli kísérletek. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenegyedik kötet, 11. (1847. március 14.) 165-166. i22Schoepf Ágoston: Föltűnő jelenet a kénégcny-bódultság alatt. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenegyedik kötet, 11. (1847. március 14.) 173-174. 123Adatok... (beszámoló Arányi Lajos magyar és német nyelvű előadásáról az étcrnarkózisról) In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenegyedik kötet, 11. (1847. március 14.) 174. i24Linzbauer V/111. 848. (3693. ssz.) Stáhly véleményét és az éterhasználat szabályozásával kapcsolatos anyagokat lásd: MNL OL C 66 1847 F. 19. pos. 47. (21. melléklet)
