Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
28 111. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig tálán ülésén számolt be ezzel elért eredményeiről, az első egyesületi előadást a témáról Jankovich Antal tartotta 1843. február 15-én.105 A sebészet napjainkig tartó dinamikus fejlődését az érzéstelenítésnek köszönheti. Már az ókorban különböző szerekkel (ópium, bürök, mandragóra) enyhítették a fájdalmat. A középkortól a legelterjedtebb bódítószer az alkohol volt.'06 A kora újkorban és az újkor hajnalán azonban a gyógyítók, például Alfred Armand Louis Velpeau (1795-1867) francia sebész a kezelés szükségszerű velejárójának tartották a kínokat, miközben az altató, narkotizáló szereket orvosok, sebészek helyett inkább kuruzslók kezdték használni, a szülésnél például kifejezetten rossz szemmel nézték az erre irányuló törekvéseket, hiszen Éva is fájdalommal hozta világra gyermekeit.107 * 09 110 111 1664-ben Johann Sigismund Elscholtz intravénásán fecskendezett ópiátokat betegeibe amputáció előtt, amit Clysmatica nova címmel közölt, eljárása azonban visszhangtalan maradt. A hideg helyi érzéstelenítő hatását már 1661-ben felfedezte Thomas Bartholinus (De nivis usu medico), majd Napóleon sebésze, Larrey az eylaui csata idején. Néhányan az idegek elszorításával próbálkoztak: Páré (1550), Valverdi (ligatura fortis, 1660), Larrey, de komoly, hosszú műtéteket így sem lehetett végrehajtani, az igazi áttörést az inhalációs technikák kidolgozása jelentette."1* Az étert (dietil-éter, vitriol, aether sulphuricus, kénégeny) először Raimundus Lullus írta le a 13. században, fájdalomcsillapító hatását már Paracelsus (1493-1541) felfedezte, narkózisra először August Siegmund Frobenius használta 1730-ban.l0l> A 18. század végén terjedt el a Joseph Priestly (1733-1804) által 1772-ben kikísérletezett nevetőgáz vagy kéjgáz (dinitrogén-oxid, laughing gas, Lachgas). A gáz belégzése először nevetési ingert, majd részegséghez hasonló állapotot vált ki. Hatását korán felfedezték és leírták, például Humphrey Davy (1778-1829) már 1800-ban, Henry Hickman, Michael Faraday, de felhívásuk visszhang nélkül maradt."0 Az éter jelentőségét Crawford Williamson Long (1815-1878) ismerte fel 1842 körül. A nevetőgáz ilyen jellegű hatásait Horace Wells (1815-1848) amerikai fogász fedezte fel véletlenül egy cirkuszban, ahol egy nevetőgázzal telepumpált férfi leesett előadás közben a pádról, de nem érzett fájdalmat.1" Rábeszélte a massachusettsi General Hospital igazgatóját, Collins Warrent (1778-1856) egy nevetőgázzal végzett műtétre, amely eredménytelennek bizonyult (néhány páciens hazudott a fájdalomérzettel kapcsolatban, néhányukra meg nem volt hatással, például alkoholizmusuk miatt). Ennek ellenére két év múlva Warren még egyszer megpróbálta használatát, 105Halász az Orvosi Tár hasábjain is reklámozta magát. A hirdetés szerint a kórbonctanhoz tartozó módszer üdvös hatással van a gyakorlati orvostanra. Óráit bárki látogathatta. Az anyag alapját a kórházakban cs a magánpraxis során felbukkanó mcllbctcgségck képezték. Az órák hétköznap délután öttől hatig, vasárnap pedig reggel nyolctól tízig tartottak kívánság esetén máskor is. A hirdetés után a szerkesztők is elégedetten javasolták a lap olvasóinak a kurzus felkeresését. A szöveg megjelenésekor már száz orvos és medikus végezte cl a két egyszerű, ám annál hasznosabb technika megismertetését célzó tanfolyamot. Orvosi Tár, 1844. május 19., Harmadik folyamat. Ötödik kötet, 21. szám, 335-336., A Budapesti kir. Orvoscgycsülct 1843. február 15-i ülésének jegyzőkönyve. Orvosi Tár 1843. március 19. 265-269. és pl. A Budapesti kir. Orvoscgycsülct 1843. február 28-i ülésének jegyzőkönyve. Orvosi Tár 1843. április 2. 313-316., A Budapesti kir. Orvoscgycsülct 1843. március 31-i ülésének jegyzőkönyve. Orvosi Tár 1843. április 30. 409 412. ,0Í’A 13. századi luccai sebészdinasztia tagjai, Ugo Borgogni (fi252) és fia, Tcodorico (1205-1298) közelebbről nem ismert kábító szerrel átitatott szivacsot (spongia somnifera) alkalmaztak mütétcik során, ez az eljárás azonban nem talált követőkre. Benedek 1990. 101. 107Diepgen 1951. 169., Orth Kis 1970. 1-4. iorOrth - Kis 1970. 14-18. I09Orth - Kis 1970. 5-9., Schwabe 1986. 141-142. 110Diepgen 1951. 167., Orth - Kis 1970. 7., Kempler 1984. 132., Schwabe 1986. 143., Porter 2003. 144. cs Lyons - Phtrucelli II 2003. 527-532. 111 Igaza bizonyítására bódult állapotában kihúzatta saját fogát az asszisztcnsscvcl. Kempler 1984. 134.
