Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
111. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig 27 menyre jutott (Proposals for the Recovery of People apparently Drowned). Az oxigén felfedezésével egyre többször alkalmazták sikeresen - és nem esak sebészek, de az ismeretterjesztő irodalom révén a laikusok is tetszhalottak újraélesztésénél a szájból szájba vagy szájból orrba történő levegőbefúvásl is.9* Mellkasi és hasüregi műtétekre az érzéstelenítés és az antiszepszis előtt nem merlek vállalkozni az esetleges súlyos komplikációk miatt, néhány extrém eset mégis ismert.98 99 Ilyen például két gyomormütét 1602-ből és 1635-ből.100 19. század első felében az anatómus látásmód előretörésével megélénkült az érdeklődés a bélrendszer ilyen kezelése iránt: az első bélsipoly-műtétet 1815-ben hajtotta végre Guillaume Dupuytren (1777- 1835), az első sikeres bélreszekciót pedig Johann Friedrich Dieffenbach (1792-1847).101 Noha inkább az orvos- és sebészdoktorok foglalkoztak ilyesmivel, említésre méltó, hogy a plasztikai sebészet is a 19. század első felében kezdett népszerűvé válni, bár a korábbi évszázadokban is kísérleteztek vele.102 103 104 1794-ben Angliában már végeztek indiai minták nyomán orrplasztikát. 1816-ban Ferdinand von Graefe először operált nyúlszájal. Utódja, Dieffenbach egy eltorzult arcú fiatal lány sikeres megmütésével alapozta meg hírnevét. A műszerek, az anyagok finomítása (ezüstszál) hozzájárult a műtétek sikeréhez.10’ Magyarországon Balassa János (1814-1868) volt a plasztkai sebészet, a „ képlő- műtétek” úttörője. A 19. század első felében terjedt el a tüdő és a szív egyszerű, ám annál hasznosabb vizsgálati formája, a kopogtatás (percussio) és a hallgatózás (auscultatió). Előbbi a grazi Leopold Auenbrugger (1722-1809) nevéhez fűződik, akinek az ötletet ehhez a metódushoz az apja kocsmájának pincéjében boroshordókat kopogtató pincérek adták. Eredményét 1761-ben közölte Invention novum című munkájában, azonban visszhang nélkül maradt. Utóbbi módszert Théophile Laennec (1781-1826) dolgozta ki és publikálta 1819-es Traité de /’ auscultation mediate című müvében. A két metódus elterjesztésében végül nagy szerepe volt a bécsi egyetemi tanár Joseph Skodának (1805-1881), aki 1839-ben ismertette a módszert (Abhandlung über Perkussion und Auskultation)."'4 Magyarországon elsősorban Halász Géza egyetemi segédorvos lelt sokat az „új” módszerek megismertetéséért, amelyekről magánórákat tartott, és a Budapesti Királyi Orvosegyesület szám98 L’Ali.kmand 1973 217-219. "Hasműtétet csak életveszély eseten Ichclctt végezni, hasonló volt a helyzet a laryngotomiánál. Gortvay 1953. 189. 1001602-ben Prágában távolított cl egy paraszt gyomrából egy lenyelt kést Florian Matthis sebészmester. Az esetről Jeszenszky János is beszámolt. 1635-ben egy céhlegény másnaposán kése markolatával akarta meghánytatni magát, de a prágai esethez hasonlóan - véletlenül lenyelte a kést. Königsberg sebésze mütölte meg sikeresen július 9-én. A szenzációs műtétről és a páciensről számtalan ábrázolás keletkezett, Andreas (iryphius még verset is írt róla h'erreum Saeculum in Rusticum Borussum Cuhetlivorum címmel. 1848-ig mindössze 10 eset ismert, amikor idegen testet távolítottak el a gyomorból, ebből X sikeres volt. Sah í r 1973. 44-46., Schwabe 1986. 94-95., Sachs 2000. 199-202. 101 Sachs 2000. 162-163. 102 Indiában már az. ókorban is ismert volt, liurópában a 16. századtól próbálkoznak vele, Gaspare Tagliacozzi (1545 körül 1599) hozta be újra a köztudatba. Demkó 1894. 306., Benedek 1990. 178-180. 103Dieffenbach tehetsége már 1827-ben megmutatkozott egy orrmütétnél, de kirobbanó sikert 1830- ban ért el az „aranymaszkos lány", lilvira Tondcau megmütésével. 1839-től kancsalságot is operált. Tehetsége kibontakozásában megakadályozta korai halála. Dieikien 1951.46-47., Schwabe 1986. 136-138. 104Hehrlein 1973. 166.
