Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)

III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig

III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig 25

szerepel). Mivel a herniotomia sokszor eredménytelen és veszélyes volt, általában inkább a kötést favorizálták a műtéttel szemben.8'

A Irepanáció, azaz koponyalékelés már több évezredes hagyományra tekintett visz- sza a kora újkorban, különösen a felcsereknél volt tanácsos jól ismerni a technikát,87 88 89 * 91 92 93 koponyasérülések esetén, de használták epilepszia, elmebetegség vagy akár túlzott és nem múló fejfájás, szédülés kezelésére is. A gyakorlatias Páré tökéletesítette ezt a technikát is, például egy körzőszerü szerkezei (compels) kifejlesztésével, aminek fix végét egy át- lyuggatott lemezbe tette, és amellyel így pontosabban ki tudta jelölni a mütendő területet. Girolamo Fabrizio d’Acquapendente (1537 körü 1-1619) az összes addigi műszert használhatatlannak minősítette, és saját modellt dolgozott ki vésővel (scalprum), fúróval (terebra) és trepánnal (modiolus). A 18. századra megjelentek a technikával szembeni kritikus hangok: Lorenz Heister (1719) és Johann Juncker (1744) tankönyveiben is veszélyes és lehetőség szerint kerülendő eljárásként szerepelt.8g Rácz és Plenck is csak akkor javasolta, ha más megoldás nem volt lehetséges.1’0

Ritka, de már ekkor ismert eljárás volt a tracheotomia és az oesophagotomia." Az első sikeres tracheotomiáról szóló publikáció 1546-ban jelent meg Antonio Brasavala itáliai orvosdoktor tollából. 1799-ben a beteg George Washingtonnál egyik orvosa, Elisha Cullen Dick a traecheotomiát javasolta, de végül nem merték elvégezni azt. Helyette a hagyományos gyógymódot választva négyszer vágtak eret Washingtonon (aki maga is jobban bízott ebben a „bevett módszerben”), és aki 1799. december 14-én meg is halt. A tracheotomiát Plenck és Rácz súlyosan gyulladt torokfájás esetén ajánlja a légzés megkönnyítésére. Egy közönséges metszőkés és egy Richter-féle gégemetsző kés kellett hozzá, valamint egy ezüst cső. Rácz, miután a beteget székre ültették és világosság felé fordították, 3 hüvelyknyi bevágást javasol a nyakon a cső behelyezéséhez. A beteg gyógyulását onnan tudták meg, hogy a csőbe beletették ujjúkat és az mégis gond nélkül tudott lélegezni. Tracheotomiára 1825-től mertek inkább vállalkozni, Pierre Bretonneau- nak (1778-1862) köszönhetően."

A ficamok helyretétele is sebészi munkának számított. Pettyéni Borbély Mártonnál olvashatjuk a vállficam helyretételének 17-18. század fordulóján alkalmazott módját. A beteget leültették és vánkosokkal körbevéve vászonkendőkkel székhez rögzítették őt, a kart vállvetőfával támasztották ki, és úgy rakták helyre a kificamodott vállat, majd pár napra kötést tettek rá.9' Rácz a csontfej kiesésének mértékétől függően a ficamot töké87 Rácz előbb érvágást, lágyító füvek főzetéből cs olajból készített kIistélyt, kötést vagy párálásl javasolt, műtétet csak akkor, ha az egyéb gyógymód nem használt. Hunezovskynál is több eset szerepel az cllcnjavallatnál, mint a javallottaknál. A sérv kezelésére (enyhébb esetekben) voltak kevésbé drasztikus módszerek is a népi gyógyászatban, így a sérvkötés, amely babonás elemekkel még a 19. században is létezett Magyarországon. (Sérvkötést alkalmazott Falloppio is. Liszt 1919. 418. és 459-462.) Pi kni k 1782. 184-185., Hunczovsky 1787. 218-220., Rácz, 1794. I. 314. Neubert Faupei. Katzenmeier 1973. 139-143., Sachs 2000. 57-73.

1,81673-ban például egy francia seborvos sikeres műtétet hajtott végre egy magyar katonán, sérült koponyacsontját ezüstlemezzel helyettesítve. MOH III. 409. (1462. ssz.)

89Goocii 1767. I. 299-309., Miskóltzy 1742. 170-172., Plenck 1782. 174. és Rácz 1794. 1.352-355., Sachs 2000. 25-35.

911 Például ha a koponyában vérzés támad, meghasad a koponya vagy a „csontfcnc" a koponyán át hat, de ebben az. esetben is vigyázni kellett, hol tudják mcglékclni a koponyát. Hunczovsky még a fejbe került idegen lest eltávolításánál említi. Hunczovsky 1787. 69., Rácz 1794. I. 352-354., Plenck 1782. 174-175.

91 Wanusteen - Wangstebn 1979. 169-170.

92Ocsophagotomiát akkor javasolja Rácz, ha valami úgy beszorul a nyelőcsőbe, hogy máshogy nem tudják kiszedni azt. Plenck 1782. 177., Hunczovsky 1787. 157., Rácz 1794. I. 358-359.

93Szlatky 1983. 197-198.