Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
24 111. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig érnél a vér színének értékelésében: ha sűrű a vér, a mell beteg, ha kék, a lép szenved, ha sárga, a máj, ha kemény és fekete, az ember nagy félelemben volt stb.7S * * * Szintén népszerű gyógymód volt a purgálás, bár erről jóval kevesebb disszertáció született, mint az érvágásról: hashajtás, hánytatás, ami során a beteg megtisztul a betegségektől. Ám gyakran többet ártott, mint használt: kimerítette a legyengült szervezetet, s ezt már a kortársak közül is többen észrevették. Rácz Sámuel a „tüzes skarlát”-tal kapcsolatban írja, hogy Sauvages egy ilyen járvány alkalmával hashajtó, majd hány tató szereket adott a betegeknek, akiknek nagy része aztán ebbe bele is halt,79 bár a scarlatina biliosán&\ és putridénál azután minél korábbi hánytatást, illetve érvágást, hánytatást és hashajtót javasol, ami valószínűleg igen kimerítő lehetett a pácienseknek.80 81 A korábbi évszázadokban is számtalan ember szenvedett sérvtől vagy epekőtől. Ezt a két betegséget ezért sebészek mellett vándorgyógyítók, sérvmetszők (herniotomus) és kőmetszők (lithotomusf összefoglaló nevükön Schnittärzte) is kezelték, például a híres Johann Andreas Eisenbart (1661/3 körül - 1727).82 Az érzéstelenítés és az antiszep- szis előtt az amputációhoz hasonlóan ezekben az esetekben is gyors beavatkozásra volt szükség. A kőmetszés az ókor óta létező, gyors, egy-öt perces beavatkozás volt, sikeressége azonban nagyban függött az operáló személyétől. A lithotomia olyan vándorgyógyítókhoz fűződött, hasonlóan a szemészekhez és a foghúzókhoz, akik vándorolva, különböző vásárokon szereztek hírnevet maguknak.83 Az eljárás (apparatus maior, grand Appareil, grosse Serremente) során a húgyhólyagba vezetett katéter segítségével találták meg az operálandó részt, és a követ igyekeztek az egyéb szervek megsértése nélkül eltávolítani.84 A 18. század elején Frére Jacques (1651-1719) francia kőmetsző és Johann Jakob Rau (1668-1719) leideni professzor dolgozta ki az oldalirányú, gát felőli metszést (Seitenschnitt, taille laterale), mellyel a beavatkozás gyorsabbá és biztonságosabbá vált, módszerét mások is átvették, és az addigi 20%-os lethalitást 6%-ra szorították vissza.85 A kőmetszés kiváltására több kísérlet történt, végül Jean Civiale (1792-1867) kidolgozott egy húgycsövön keresztül bevezetendő eszközt a kő szétmorzsolására, a trilabe-ot, ami 1824-től kiszorította a korábbi könietszés-technikákát.86 A lágyéksérvet (hernia inguinalis) a 19. századig kétféleképpen kezelték. Az egyikben kötésekkel és a beteg pihentetésével próbáltak eredményt elérni, mivel fájdalom, hányás, emésztési zavarok esetén ellenjavallották a beavatkozást. A 16. századtól megjelent a műtéti megoldás is, incarcerált sérv esetén is (Rácznál bezáratott ágyékszakadás néven 7xuo. 353. Miskóltzy clcg komolyan foglalkozik az asztrológiával, mert szerinte (illetve Norr Erhard szerint) a csillagok befolyásolhatják az ember egészséget: a Bak csillagkép így a térdre van hatással (uo. 76.). Minden egyes csillagnak valamilyen alaptulajdonságot adtak, péládul a Venus hideg és nedves, ami azért fontos, mert szerinte a négy alapelem egyensúlya határozza meg az egészséget. Ebben ókori előzményekre megy vissza. Uo. 77-79. 79 RÁcz 1784. 89. 80 uo. 99. és 102. 81 A kőmetszők egészen pontosan a húgyhólyag kövével foglalkoztak. 82 Schwabe 1986. 94., Sachs 2000. 72. 83 Bartók 1954. 44-50. Habár vásári mutatványosokként könyvelték cl a szemészeket, a források arról tanúskodnak, hogy szükség volt rájuk, és némelyikük elég komoly műtéteket is képes volt sikerrel elvégezni. 84 Sachs 2000. 90-91. 85Jacqucs de Beaulieu (Erére Jacques, 1651-1719) korábban segédként dolgozott egy kőmctszőnél, akivel műtét után rendszerint gyorsan cl is hagyták a „tett színhelyét”, előre tartva annak negatív következményeitől. Párizsban önállóan kezdett praktizálni, amit addig engedtek neki, amíg műtétjébe bele nem halt egy nemes. Ekkor vidékre költözött és ott folytatta praxisát. Schwabe 1986. 92-93., Birtalan 1988. 22., Sachs 2000. 91-92. 86 Schwabe 1986. 134.
