Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
VII . A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái 235 kívül, az állodalom főleg szegényebb osztályú népének, az orvosi eljárásban, kétségkívül hasznos, és segédkezeikkel félreismerhetetlen jótékony orvosi szolgálatokat tettek.”'21'' Elismerte, hogy az orvosképzésnek és az orvosi ügynek reformra volna szüksége, de Szathmáry más megoldást javasolt. 1. Szüntessék meg a különböző orvosi rendek (doktorok, mesterek) közötti tudományos különbségei. 2. A különböző címek (orvosdoktor, sebészdoktor, sebészmester, polgári seborvos) olyan válaszfalat képeznek viselőik között, amelyek csak mélyítik az ellentéteket ezen rétegek között, ahelyett, hogy a közös célra koncentrálnának mindannyian: a betegek gyógyítására. Ezért célszerű lenne az orvosképzés egységesítése. Ugyanakkor a sebészi pálya hirtelen eltörlését nem tartotta célszerűnek, legfeljebb a kétéves polgári seborvosi tanfolyam megszüntetését, míg a mester- képzést ideiglenesen fenntartaná.1261 1262 Töltényi egyes vádjaira a következő választ adta: Az orvosi tekintély valóban hanyatlik, de annak nem a sebészség az oka, hanem az orvosok egymás közti viszálykodása és a páciensek iránt tanúsított felületes viselkedése. Az orvosi konzíliumok többnyire a betegség megbeszélése helyeit személyeskedésbe csaptak át. Szintén rontják az orvosok megbecsültségét a homeopaták, akik kizárólag orvosdoktorok közül kerülnek ki, és nyilvános vitákon, tehát nagyközönség előtt hangoztatják a hagyományos gyógymódok haszontalanságát.12“ Tagadja továbbá, hogy a sebészek elvennék az orvosoktól a potenciális ügyfeleket, egyszerűen arról van szó, hogy a betegek jobban megbíznak a sebészekben, és ha hívják őket valahova, akkor menniük kell, hiszen ez a kötelességük.1263 264 Nem igaz az sem, hogy a sebészek az állások betöltésében is akadályoznák a doktorokat, hiszen az utóbbiak magasabb szintű diplomájuk miatt a pályázatok elbírálásánál eleve előnnyel indulnak. Szathmáry szerint az orvosdoktor ugyanúgy a „nép embere”, mint a sebész, ugyanazon kellene fáradozniuk. Rámutat ugyanakkor arra, hogy Töltényi sokszor inkább az elismerést - presztízs, állás és az azzal járó juttatások - követeli cikkében az orvosdoktorok számára, és figyelmen kívül hagyja az orvosi rend legfontosabb feladatát: a betegek gyógyítását. „...És a melly orvos a néposztály közt ellenkezőkép cselekszik a gyakorlat terén, mint a például fölhozott seborvosok, akkor bocsásson meg a közlemények igen tisztelt lelkes írója, ha nyíltan kimondom, hogy az o/lyatén orvos mint természetbúvár a gyakorlati életben, nem a nép embere, s a néposztály közt vajmi csekély emberismeretet mellyre olly nagy szüksége van - aratott; mert az ollyatén önző orvos megszűnt szorosan a szenvedő emberiség hasznára élni/”1265 Tiltakozik Töltényi azon állításával szemben is, amely szerint a seborvosok sokszor azzal ássák alá a doktorok tekintélyét, hogy magukat több mindenhez értő szakemberként tüntetik fel az utóbbiak rovására. Ezt tipikusan egy olyan jelenségnek tartja, ami kölcsönösen és mindkét félben megtalálható: tehát sem a sebészek, sem az orvosdoktorok nem ártatlanok.1266 A sebészi pálya eltörlésével kapcsolatban végül Szathmárynak is át kell gondolnia, melyek lehetnek az esetleges alternatívák. Szerinte igenis joga van egy sebésznek a tanulás, gyakorlat révén kivívott hivatalát és az azzal járó javadalmakat megtartani és nem érti, miért nem foglalhatná el egy sebész kihalása után annak posztját egy másik sebész. Szathmáry szerint ez nem törvényes és „orvosgyakorlati egyedurasághoz” vezető mód1261 Uo. 148. 1262 Uo. 149 150. 1263 Szathmáry utalt arra, hogy az orvosdoktorok létszámban sem tudnák pótolni az országban praktizáló sebészeket, amiről már az erről szóló 1843-ban is volt szó. Uo. 150 151. l264Uo. 152. 1265 Uo. 152-153. l266Uo. 153.
