Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
236 VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái szer lenne. Végül leszögezi, hogy szükségesek a reformok, de ne visszamenőleges hatály- lyal, a sebészek kárára hozzák meg azokat.1267 Töltényi még egy utolsó, összefoglaló jelleggel írt cikket jelentetett meg szeptember végén a szaklapban, ahol az oktatási rendszer egészét vette górcső alá.1268 Itt lényegében megismételte a sebészekkel kapcsolatban írt kritikákat, azzal a lényeges különbséggel, hogy nem nevezte meg bírálata egyik célcsoportját sem, és nagy vonalakban az oktatás lehetséges jövőbeni formáiról is írt. Szerinte az orvoslás már az ókortól kezdve egy bizonyos réteg kiváltsága volt. Ezt a kiváltságot Európában évszázadokon keresztül a közös latin műnyelv biztosította. Amikor biztosítva lett az ilyen szövegek anyanyelvi olvasásának lehetősége, a világot ellepték a ,Jéltudósok”, akik „orvosoknak vélték magukat” és „az orvosok keresetét csökkentették gyógykontárkodásaik áltar. Töltényi itt egyértelműen visszautalt korábbi közleményeire. Különösen veszélyesnek tartja a vények népnyelven való írását (ami Franciaországban ekkor már elterjedi gyakorlat volt), meri így „...minden banya képes nagy tudákossága mellett documentumainkat kárhoztatni s bírálgatni ...”1269 A gyógyászat ilyen jellegű „profanizálását” akár arisztokratikus szemléletnek is tekinthetnénk Töltényi részéről, abban azonban igaza van, hogy a latin, mint közös nyelv lehetővé tette az újdonságok gyors ismertté válását, míg az újabb anyanyelvi publikációk ezt megnehezítették.1270 Másik jelentős eseménynek tekinti az orvoslás fejlődésében az anatómiai-bonctani tanulmányok megkezdését, és ezzel kapcsolatban az ilyen gyűjtemények létrehozását. A gyógyászati tudományokban az idők folyamán egyre nagyobb szerepet kapott a gyakorlat. Korában már csak a közönséges kórtant oktatták elméletileg, holott célszerű lett volna, hogy az is betegágynál történjen.1271 A sebészképzés átalakításának, a mesterképzés megszüntetésének kérdése kényes, ugyanakkor fontos téma volt. Töltényi cikkére Szathmáry Istvánén kívül nem érkezett válasz, az 1848-as forradalom hatására azonban újból felszínre került az addig meg nem oldott probléma. Az Orvosi Tár 1848. évi 17. számában jelent meg a sebészképzés eltörléséről szóló javaslatnak megfelelően egy hirdetmény az új tanév sebészi tanulmányainak menetéről, a kurzus bizonytalan idejű felfüggesztéséről. A tanulmányaikat abszolválóknak lehetővé tették a szigorlatozást, tényleges oktatás - a forradalom és szabadságharc igényeinek megfelelően - csak katonai („tábori”) sebészetből, az állatorvosláson belül pedig „tábori kovácsságból” indítottak.1272 273 Az Orvosi Tár ugyanezen számában fejtette ki véleményét az orvosi kar sebészettel kapcsolatos reformtervezetéről „P.A.” kolozsvári sebész- és szülészmester.'271 Tiltakozik, hogy a sebészi tudást tökéletlennek minősítsék, hiszen a gyakorlatban mindig csiszolnia 12fi7A homeopátiát nem védi különösebben, de annak védelmében megjegyzi, hogy a homeopátia jó hatással volt az orvostudomány gyakorlati részére, például a kisebb adagban cs kevesebb komponenssel készített gyógyszerek alkalmazásában. Uo. 154-155. 1268töltényi Szaniszló: A gyógygyakorlati oktatási rendszerről. Közlemények Töltényi Szaniszló cs. kir. tanácsnok s bécsi egyetemi tanár utazási naplójábul. VI-dik közlés. In: Orvosi Tár, 1845. szeptember 21., Harmadik folyamat, Nyolcadik kötet, 13. szám, 193-202. 1269Uo. 195-196. 1270Töltényi itt az 1844-ben bevezetett anyanyelvi képzésre is célozhat. Uo. 196 197. 1271 Uo. 199 201. A cikk végén Töltényi a gyógyszertan fontosságáról beszél, ami olyan az orvosnak, mint a fegyver a harcosnak. 1272 Orvosi Tár, 1848. Negyedik folyamat, 17. sz. 272. I273P.A.: Nyilatkozat a sebészi ügyben tett újonnan alakított orvoskar javaslatára. In: Orvosi Tár, 1848. Negyedik folyamat, 17. sz. 268-272. A monogram mögött rejtőző személy kiléte ismeretlen.
