Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
232 VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái magukat elitnek tekintő és az ezzel járó jogokat kizárólag maguknak fenntartó orvosok, valamint az alacsonyabb címet szerző, ám az országban tömegesen jelen lévő, és így az orvosok elől sokszor munkát is elhalászó sebészmesterek. A köztük kialakult feszültségnek tehát több forrása is volt. 1840 áprilisában Flór Ferenc írt egy cikket az orvos-sebészképzés elavultságáról és próbált megoldást adni a kényes kérdésre. Flór, mint orvos- és sebészdoktor és kórházi orvos elsősorban arra törekedett, hogy a sebészet gyakorlati oldalát már a medikusok között népszerűsítse. Flór fellépett az évszázadok óta élő negatív előítéletekkel szemben és hangsúlyozta, hogy a „csaknem illetlen kézi munka sorába alacsonyban" sebészet, mint „véres szakma” művelése, a boncolás és a műtétekkel járó kényelmetlenségek nem degradálják az ilyesmit gyakorlókat, azaz a sebészet nem „tisztátalan” szakma. Ugyanakkor továbbra is kiállt az orvosi praxis szigorú, külső és belső betegségek szerinti felosztása mellett. (Ezzel arra célzott, hogy sok sebészmester külső és belső betegségeket is kezelt, elvéve ezzel a minimális munkalehetőséget is bizonyos helyeken az orvosoktól): „Tudományunk jelen állásánál fogva tehát nincs helye többé azon gondolatnak, mintha orvosilag müveit ügyfeleinknek nem válnék díszére a sebészetet tellyes kiterjedésben gyakorlani, miért is kinek kinek szent kötelessége azt, ha iránta vonzalmat, benső hivatást és tehetséget érez magában, egész erejével sajátjává tenni, terjeszteni, és folytonos buzgó szorgalma által tökéletesbíteni. - De nincs is okunk panaszkodni, mert midőn nagyobb számú seborvosaink csaknem kizárólag belorvosi gyakorlattal foglalkozni törekszenek, több orvosilag is alaposan kiművelt ügyfeleink a sebészet tanulásának szívvel és lélekkel neki feküdvén, szerencséül számitjeik, ha haszonra fordíthatva minden ebbeli alkalmat, maguknak végre némi sebészi ügyességet és járatosságot szerezhetnek.” Flór megoldási javaslatában tehát azt sugallja, hogy ne a (sebészjmesteri és (orvos)dok- tori cím különböztesse meg a gyógyítókat, hanem a működési körük. Szeme előtt tehát egy olyasmi képzési rendszer lebeghetett, ami a 19. század végére Magyarországon is megvalósult.1249 1845. július 1-én Töltényi Szaniszló bécsi egyetemi tanár A gyógykontárság korlátozási rendszere címmel a sebész, pontosabban: sebészmesteri képzés teljes eltörlése mellett száll síkra.1250 A különböző seborvosokat egyszerűen sarlatánnak és kuruzslónak nevezi habár később finomít kijelentésén és megjegyzi, hogy nem a személyekkel, hanem az intézménnyel van baja, akik ahelyett, hogy földműveléssel foglalkoznának, ezt a foglalkozást választják (és tegyük hozzá: elvonják az orvosoktól a pácienseket). Még azt is nehezményezte, hogy Bajorországból tömegesen jönnek Pestre sebészetet tanulni, mivel ott a sebészmesteri képzést már korábban eltörölték.1251 Töltényi szerint a sebészmesteri képzés eltörlése mindenképpen szükséges a „rendezett gyóggyakorlat"-hoz. Flórhoz hasonlóan elsősorban azt kifogásolja, hogy a sebészek rövid képzési ideje alatt mind a belső, mind a külső betegségek gyógyítását megtanulják, és - noha törvény tiltja őket 1249Flór Ferenc: Az orvossebészi gyakorlat felosztásáról, különös tekintettel a sebészetre, s nevezetesen a hugykőmorzsolásra (Lithoritio), külső-belső gyógymódok szétválasztása. In: Orvosi Tár, 1840. április 19., Új folyamat, Negyedik félév, 16. szám, 240 244. 1250a gyógykontárság korlátozási rendszere. Közlemények Töltényi Szaniszló cs. kir. tanácsos s bécsi egyetemi tanár utazási naplójábul. V-dik közlés. In: Orvosi Tár, 1845. július 1., Harmadik folyamat, Nyolcadik kötet, 1-6. 1251 Nem palástolja ellenszenvét: „Ha ezen pályái sem itt, sem másutt sehol föl nem találhatnák, más hasznos kereseti ágra adnák magokat. Utoljára lassanként még arról is kell gondoskodni, hogy aföldmiveléstől olly töménytelen kéz el ne vonattassék. Az által kétség kivid eléhh elnyomatnák a rabszolgakereskedés és rabszolga-emancipatio, mint eredménytelen törvények által." Uo. 2.
