Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái 231 kiviláglik, hogy nem csak az orvos és a sebész között, de a városon belül is törésvonalak húzódtak. A város tanácsa szerint a választott polgárság már megválasztásakor nem értett egyet Kovátsy alkalmazásával, de érdekes módon eddig senki nem panaszkodott el nem végzett törvényszéki boncolásokra. lény, hogy Kovátsy úgy viseli a főorvosi mellett az egyik városi sebészi posztot, hogy nincs sebészmesteri oklevele, de ezt segédek alkalmazásával oldja meg.1’45 Kovátsy levelében leírja, hogy végzett boncolásokat, mégpedig 1835-ben egy gyilkosság áldozatát vizsgáltatta meg, és további két halottat a város kérésére nézett meg, általában azonban nem volt szükség ilyesmire, mert az elhunytakat már korábban is ismerte és kezelte, így állítása szerint tudta, mibe haltak bele.245 1246 1247 248 * (Ez egyébként egyedi, helyi - és helytelen - gyakorlatnak tűnik, hiszen minden erőszakos halált halt vagy balesetben elhunytat, úton talált idegent kötelező volt félboncolni.) Kovátsy szerint Simolya úgy érezte, személyes sérelem érte, amit így akart megtorolni rajta. A Helytartótanács, úgy tűnik, megunta az orvos és a sebész vitáját, mert válaszukban megtagadták Simolya és a választott polgárság kérését.124' Kovátsy és Simolya ügye több szempontból is tanulságos. Kovátsy panaszának megismerésekor az olvasó számára úgy tűnik, egyértelmű a helyzet: a város főorvosa jelenti, hogy a betegek életére veszélyes elmeállapotú helyi sebészt, a betegek érdekében, tiltsák el a praklizáláskor. A főorvostól független orvosok álat végzett vizsgálatokból azonban kiderül, hogy a kérdéses sebésznek az alkoholizmusa okozott problémákat, az elméje ép, s időközben leszokott az ivásról a főorvos viszont tendenciózusan csak olyan Írásokat válogatott össze bizonyítékként, amelyek ebből a korábbi, zavaros időszakból valók. A további iratokból kiderül az is, hogy a főorvosban nem, de a sebészben megbíznak a helyiek. A Helytartótanács, az orvosi szakvélemény fényében megengedi a további praktizálást a sebészekkel rosszul ellátott városban és környékén, viszont a fizetett sebészi állást, amelyet időközben az egész ügyet kirobbantó Kovátsy kapott meg főorvosi posztja mellé, nem tudja visszaszerezni. Kétségtelen, hogy a Helytartótanács jogosan engedte meg Simolyának az újrakezdés reményében sebészi praxisa folytatását, viszont Kovátsyval is jóhiszeműen jártak el, aki feltehetően az emberek Simolyába veteti bizalmának megtörését, és így saját páciensi körének növelését akarta elérni a középkorú sebész bevádolásával, pontosabban annak életében bekövetkezett pozitív változások elhallgatásával.I24!< Az orvos és a sebész feltehetően már évek óta meglévő személyes ellentétét eltérő támogatói körük is mélyítette. Úgy tűnik, Kovátsy mellett a város szűk, elit rétege állt ki, míg Simolya mellett a város összes egyéb lakója, és a környékbeliek. A sebészek elleni általános támadások egyik színtere az Orvosi Tár volt, ahol a vita az alsóbb fokú sebészképzés létjogosultságából indult ki. Az orvosok, elsősorban Töl- tényi Szaniszló fő érve a vitában ezért az alsóbb fokú sebészképzés szükségtelen volta, míg a sebészeké a szociális ellentétek és a vidéki, szegényebb lakosság körében kifejtett hasznos tevékenységük lett: voltak az orvostudomány magasabb képzésben részesülő, l245Korpona a Helytartótanácsnak (1839. november 27.) MNL. OL C 66 1839 F. 10. pos. 28. 1246 Kovátsy jelentése (1839. szeptember 3.) MNL ÖL C 66 1839 F. 10. pos. 28., melléklet 1247A Helytartótanács Korponának (1839. december 10.) MNL OL C 66 1839 F. 10. pos. 28a. 1840- ben még egyszer próbálkozott Simolya állása visszaszerzésére, de sikertelenül. Korpona a Helytartótanácsnak (1840. április 28.) MNL OL C' 66 1840 I;. 10. pos. 7. Lgyébként a téboly, mint gyanú, nem egyedi eset. 1840-ben Dániel Zabrák pozsonyi sebész- és szülészről jelentették ugyanezt. Pozsony város a Helytartótanácsnak (1840. május 29.) MNL ÖL C 66 1840 1. 10. pos. 11. l248Simolya 1799 körül született és Árva vármegyéből költözött át Korponába, miután 1825-ben sebészmester lett Pesten, a magyar nyelvű kurzus elvégzése után. Kovátsy mindössze öt evvel volt fiatalabb nála, ö 1831-ben lett orvosdoktor ugyanott. SOTL I.t. 1/f 1. kötet 164. (609. ssz.) és 2. kötet 683. (1672. ssz.)
