Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)

III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig

22 III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig

alapján mintegy nyolc-tizenegy uncia lehet.60 Miskóltzy fordításában is fontosnak tartja leírni az érvágásnál a vénás és artériás seb megkülönböztetését: a „(...) vér ér [vena] mozdulhatatlan, artéria vagy Pulsus ér szüntelen mozog, és ver az élő spiritusoktól & eleven vértől, melly benne vagyon; Pulsus ér vére világos, veres, ,s nagy erővel kitódúl & tántz formán fetskendik. Ha az hús & bőr közt megeredet nehéz meg-állítani, a’ vér eret könnyen meg-állhatni (...) ”í'1

Az eljárás során Heister szerint minimális fájdalom okozására kell törekedni. Felsorolja a korban használt ér vágókat: a francia Lancette (scalpellum chirurgicum) a legelterjedtebb és legjobb, de emellett elsősorban német területeken használtak másféle eszközöket is, például a Flietét (Bajor- és Szászországban), a Schnuppert és a Sagittarium phlebotomumot, ami onnan kapta a nevét, hogy úgy fúródik az érbe, mintha egy nyíl lenne. Ám mindezek közül a legjobbnak a Lancette-et tartja.62 Szerinte is mindenhol lehet eret vágni, de a leggyakoribb a karon. A scalpellumon kívül az operációhoz kell egy kétujj széles pólya, két tapasz, melegvizes spongya, aceton és bor, valamint két bátor segítő, aki lefogja a beteget a beavatkozás közben, akinek amúgy is széken vagy ágyban kell lennie, nehogy elájuljon a vérveszteségtől. A sebésznek a pontos célzás érdekében jól kell látnia a helyet, ahol meg fogja szúrni a vénát, ezért vigyáznia kell, hogy az ingujja és hajfürtje ne lógjon be és akadályozza, a tisztább látásért tartsanak két gyertyát a beteg mellett. Végül, de nem utolsó sorban a sebésznek tudnia kell, mennyi vért veszíthet a beteg, hogy utána minél gyorsabban elállíthassa a vérzést. Ezután következett a seb gondos bekötözése.63

Funkciói szerint a korban az érvágást három csoportba osztották: A leggyakoribb az evacatio volt: ez egyszerűen vérbőségnél a fölösleges vérmennyiség „kiürítését” jelentette a szervezetből, ezzel együtt a vérbőség káros hatásainak kivédését, tehát egyfajta megelőző beavatkozásnak tekinthetjük. Dániel Abraham Haneke szintén a plethorát tartja az érvágás okának.64 65 A vérbőség Raymann Sámuel szerint kétféle lehet: plethora commota és plethora quiet a.65 Az utóbbi nem annyira káros. A plethorá ból szerinte, mivel ekkor lelassul a vérkeringés, a vér besűsűsödése fakadhat, amit az érvágás megakadályoz, mivel ilyenkor a vénából kifolyó vér helyet ad az artéria felől érkező friss vérnek, s így felgyorsul a vérkeringés.66 Mindezek ellenére nem szabad gyors vérveszteségre törekedni, mert az nem biztonságos.67 Huszty Zakariás Theophil szerint óvakodni kell at60Bernstein, 1786. VII. 97. 8-11 uncia kb. 2,4-3,3dl vert jelent. I német uncia = kb. 30g, ld. Révai Lexikon XVIII. 624.

61 Miskóltzy 1742. 349.

62Heisterus 1739. 407.

63 uo. 407-408.

64Hancke 1730. 9. Haneke a vér működését kapcsolatba hozza az emésztéssel: mivel hideg éghajlaton az embereknek „háromszor annyit” kell enniük, hogy úgy jóllakjanak, mint egy déli, s mivel sok meleg ételt esznek, ezért náluk a plethora gyakrabban fordul elő, tehát náluk gyakrabban kell eret vágni (uo. 9-13., 21.). Szerinte az érvágás inkább megelőző, mint gyógyító eljárás (uo. 23.), végül mégis az utóbbiról próbál meggyőzni, igaz, a leírt betegségek egy részét a phlcbotoméból vezeti le (uo. 23-24.), s gyógyító hatásáról tanúskodó példákat igyekszik felsorakoztatni, ám nem mindegyik bizonyítja az érvágás hasznát, egy idős nő esetében például, akinek nem tudták pontosan meghatározni a baját, nem segített, (uo. 28-29.)

65 Raymann 1738. 3., 4., 8. és 12.

fi6uo. 4„ 9. és 15.

67 uo. 18.: Az érvágás ott a legbiztonságosabb, „per quasfit, ut sanguis & minima celeritate & exigua quantitate injluat in partém affeclam"