Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái 209 VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái 7.1. „Sebészdinasztiák” Budán a 18. században és a 19. század első felében Amint azt láthattuk, a 18. század utolsó harmada több szempontból is jelentős a magyarországi sebészek történetében. Az 1770-es Generale Normativum hatására az országban új rendszert kezdtek meghonosítani. Eszerint praktizálási jogot csak egyetemi diplomát szerzett személyek kaphattak, noha a Generale Normativum 1773-as kiegészítését követően több enhyílő rendelkezést követően az idősebb mestereknek tett kedvezményként még elismerték a tiszti főorvos előtt tett vizsgát is.1091 * Ennek eredményeképpen a céhes keretek között működő sebészet pár évtized alatt háttérbe szorult az egyetemen szigorlatozó, tudásukat ott megszerző sebészekkel szemben. A kérdés vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az orvosi kar több évet töltött Budán (1777-1784), ami szintén változást hozott a helyi sebészek életébe. Ebben a fejezetben arra a kérdésre kerestem választ, hogyan jelentkeztek ezek a változások egy kisebb közösség, nevezetesen a budai sebészcsaládok életében: volt-e olyan család, ahol a fiatalabb nemzedék tudott alkalmazkodni a megváltozott követelményrendszerhez és folytatták felmenőik hivatását, vagy egyszerűen más foglalkozást kerestek maguknak. Voltak-e olyan személyek, akik már a kezdetektől, az idetelepüléstől fogva több generáción keresztül is sikeresen tudták folytatni őseik hivatását. Buda az 1686-os visszafoglalását követően a Magyarországra betelepülők kedvelt célpontjává vált: hozzájárult ehhez a visszafoglalással kapcsolatban Európa-szerte népszerűsített város, valamint az, hogy híres török fürdői viszonylag épségben átvészelték az ostrom pusztításait. Az itt elhelyezett katonasággal, valamint polgári lakosként is hamar megjelentek a különböző, gyógyászattal foglalkozó személyek. Egy 1702-es összeírás szerint ekkor két orvosdoktor, két patikus, öt borbély, öt fürdős, valamint egy sebész élt a városban, ami a hazai viszonyok között amint azt láthattuk igen jónak számított. Többségük a Várban és a Vízivárosban helyezkedett el, tehát a város gazdagabb részén, néhányan már a század elején fontos tisztségeket töltöttek be Buda életében, a fürdős Johann Eckher például vízivárosi bíró (1701-1702) és belső tanácsos (1705), Johann Langhanser szintén vízivárosi bíró (1703-1708) volt.101,2 Mivel a város hazai viszonylatban jól el volt látva orvosdoktororral és fürdős-sebésszel is, így annak tanácsa már a 18. század elején nagy gondol fordított a lakosság egészségügyi helyzetére: már a 17. század végén fizetett orvost alkalmazott, a fürdős-sebészek pedig különböző szolgálatokkal 1091 Györy 1936. 158-159. 11,1,2 Bl-L IV. 1002.r Conscription über die Kayserliche und Königliche Haupt- und Residenz Stadt Ofen sampt denen darzu gehörigen Vorstädten... (1702. június 23.), Géra 2009. 44-45.
