Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
192 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig operálására várva körbejárta a környéket, gyógyítandó személyeket keresve, egyszerűen börtönbe vetették.997 998 Néhány esetben nem csak specialista voltuk, de más vallásuk miatt is támadták a vándorfogászokat a helyi sebészcéh tagjai. 1810-ben egyik fogászdinasztiánk tagja, Löffler Sámuel fogorvos és sebész letelepedési engedélyt kért Pesten. A Helytartótanács támogatásának eléréséhez az alábbi indokokat hozta fel: Magyarországon, Holicson született, Pesten kapott diplomát (tehát az országban bárhol praktizálhat), vizsgája előtt hét évvel már Budán élt, 1808-ban költözött Pestre, s családját (négy gyerekkel) is el kell látnia, ráadásul fia épp akkor tanulta a pesti orvosi karon a sebészetet. Nem érti, miért nem fogadják be őt, miközben a városban több, diplomával nem rendelkező egyént megtűrnek, s akik nagy kárt okoznak nem csak a betegek, de a többi sebész és fogorvos számára is. Az általa becsatolt iratok tanúsága szerint ez egy 1808 óta húzódó konfliktus volt közte és Pest város között, mert a város kapitánya szerint nincs diplomája, ezért, mint sarlatánt nem tűrik meg Pesten, további fogászati gyakorlat esetén pedig minden további nélkül fogdába vitetik {„...für einen Charlatan zu betrachten ist, so kann derselbe im Fall er in der Ausübung der Praxis entdeket wird, ohne weiters ins Stadthaus gebracht werden”)."* A Helytartótanács végül utasította Pest városát, hogy ne akadályozzák a diplomás Löfflert praktizálásában és letelepedésében.999 A fogorvosok, s így a Löffler- család tagjai iránt később sem viseltettek több bizalommal. 1836-ban a Helytartótanács utasította a szintén Pesten praktizáló Löffler János „pseudo-dentistát”, hogy mutassa be oklevelét - már amennyiben van neki.1000 A vándorló, idegenből érkezett sebészek tehát bizalmatlanságot keltettek a lakosságban, s féltékenységet váltottak ki a helyben élő, praktizáló sebészekből. 6.6. A váci járási sebészi állás betöltése 1847-ben Amint azt láthattuk, egy 1752-es helytartótanácsi rendelet szerint minden vármegyében, ahol nem működött sebészcéh, fel kellett fogadni egy, a szegény betegeket ingyen gyógyító seborvost.1001 A Generale Normativum kiadását követően minden sebésznek vizsgát kellett tennie a vármegye, város főorvosa előtt vagy az egyetemen. Innentől kezdve egy ideig párhuzamosan működtek egymás mellett a céhek és a céhen kívüli, ám approbált sebészek. A 18. század végére az országban a tiszti orvosok mellett kötelezővé vált a vármegye, város szolgálatában álló városi, járási sebészek alkalmazása. A reformW7MNL OL C 37 1775. Lad. A. Fasc. 34. Nr. 23., in: Daday, 2005. 306-307. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Panyithyt elsősorban azért vetették börtönbe, mert nem volt érvényes útlevele, s mint utólag kiderült: egyetemi bizonyítványa sem. 998Löfflert kifejezetten zaklatták, először 24 forintot követeltek tőle, hogy a városban maradhasson, miután engedély nélkül tartózkodott ott. Egy átutazó beteg kezelése közben egy ismeretlen lármát csapva bement rendelőjébe és elvitte a beteg által Löfflcrnck kifizetett 18 forintot Pest város kapitányának. Könyörgött, hogy engedélyezzék maradásukat, de Pest város tanácsa 1810. október 24-én utasította, hogy 15 napon belül családjával együtt hagyja cl a várost, nem tűrik meg őket. Pest eljárását a Helytartótanács is furcsállotta, hiszen mi jogon tiltották meg neki a praktizálást, ha volt érvényes egyetemi diplomája? Löffler Sámuel a Helytartótanácsnak (1810. november 16.) MNL OL C 66 1810 F. 10. pos. 13. A Löfflcr-családról bővebben lásd Huszár 1965. 65-67. 999A Helytartótanács Pest városának (1811. február 5.) MNL OL C 66 1811 F. 6. pos. 12. 1000Volt, és meg 1836-ban be is mutatta Pest város tanácsának azt. MNL OL C 66 1836 F. 6. pos. 1-2. cs 16. 1001 Dem kő 1894. 505.
