Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 191 sebésztársai műhelye és praktizálási joga eladásában, ezt azonban csak akkor teheti meg a mester, ha azt önszántából bocsátja áruba, valamint ha olyan vevővel egyezik meg, aki szintén ért a seborvosi teendőkhöz. Különösen akkor vált problémássá a műhelyek adásvétele, ha az eladó később újat akart emelni. A korabeli céhes iratok alapján a Helytartótanács szerint ez a meggazdagodás, vagy legalábbis pénzfelhalmozás egyik módja volt, hiszen ha szerényebb műhelyt nyitott az illető, pénzt spórolhatott meg rajta. A műhelyeladásokban azonban nem annyira a meggazdagodás vágya, mint inkább a meglévő adósságok mérséklése, hitelek visszafizetése vezérelte a sebészeket. Sopronban Szokolay András próbálkozott ezzel 1771-ben, mégpedig adósságai csökkentésének reményében.'”4 1754-ben Győrben Tökölyi János viszont nem önszántából adta el officinaját.'”5 Kicsapongó életmódja következtében akkora adósságot halmozott fel, amit hitelezői másképpen nem tudtak behajtani, csak műhelye (a szükség miatt természetesen áron aluli) elárverezésével: 1150 helyett 650 forintért vették meg. Tökölyi nem tehetett mást, mint megpróbált újat nyitni. Ez 1762-ben sikerült is neki, a győri sebészcéh tagjai azonban sérelmezték működését, a jelvények nyilvános használatát és hogy egy inast, valamint egy segédet is felfogadott Tökölyi. Aggódtak az egykori vevő, Kreznarics György özvegye miatt (Kreznaricshoz másodkézből, 800 forintért került a műhely), aki egykori ura miatt nehéz helyzetbe került, ki kellett volna fizetnie a műhely teljes árát. Sorsa ráadásul a céh több tagját is nehéz anyagi körülmények közé sodorta. Vagyis egy műhely elárverezésével függőben maradt, hogy az új tulajdonos, vagy az esetleg másik officinát nyitó régi praktizálhat-e nyilvánosan. Mária Terézia ebben az esetben Tökölyinek csak magánpraxist engedélyezett, ezt is azért, hogy a sebész el tudja látni szegény családját. Hiába volt a sebészek korlátozott száma, egyrészt nem tudtak, másrészt magánpraxisukban nem is akarlak mindenkit (így például a szegényeket ingyen) ellátni. Nem csoda, ha felbukkantak mellettük céhen kívüli gyógyítók, akik a szegények ellátására hivatkozva akarták legalizálni tevékenységüket, lásd a fentebb említett Zagyva esetét. A céhek nem tartoztak a legolcsóbb gyógyítók közé, mégis, úgy tűnik, a sebészkedésből nehezen lehetett megélni. Nem csoda, ha néhány praktizálóval kapcsolatban inkább pénzügyeiről, mint gyógymódjairól beszéllek a kortársak. Több sebész hivatalt is viselt. Szerény évi járadékért ugyan, de érdemes volt néhány állást megpályázni, mint például a halottkémit. Ha egy sebész szükségesnek látta, szakértelemre hivatkozva akár mástól is megpróbálhatta elvenni ezt a tisztséget. A céhtagságnál is nehezebb volt kivívni egy-egy specialistának az elismerést, vagy egyáltalán: szakmája elfogadását. Krempler Bernál 1765-ben pozsony-váraljai fürdősként a nehéz szülések modern eljárással való sikeres levezetéséért a bábákéhoz hasonló évi járadékot kért. Mégha utóbbit nem is kapta meg, a helyi főorvos általi levizsgáztatása után elismerték szaktudását.'”'’ Panyithy György szemészt 1775-ben, aki egy nemesúr meg- 993 * * * 993„venditio Exercitii Professionis el Officináé ( hyruryune neutiquam impediri, aut inhiberi potest, dummodo Emplor ille, qui tahsmodi venalem Officinám redintere, el pro se emere cupit, habilis el ad Exercitium arlis Chyrurgieae requisilis Qualitatibus sufficienter praeditus sil." A királynő megfelelő képzettség hiányában Obcczky kérését nem támogatta. MNL OL C 37 1760. Lad. A. Fase. 35. Nr. 5. WMNL OL C 37 1771. Lad. A. Fase. 35. Nr. 28. Részletesebben lásd fentebb, a Nők és a sebészet című fejezetben. WMNL OL C 37 1754. Lad. A. Fasc. 35. Nr. 2. Röviden összefoglalva, magyarul közli: Daday, 2005. 305-306. 9‘"’MNL OL C 37 1765. Lad. A. Fasc. 7., in: Daday, 2005. 280-283.
