Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
190 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig annak végrehajtásától, mivel ugyanezt az utasítást 1774. jauárjában ismét megkapták a Hely tartótanácstól. Amint az Zagyva ügyéből látható, a két fő szembenálló fél ő, valamint a pozsonyi sebészcéh volt. Zagyva nem tudta érveit kellőképpen alátámasztani, és egy idő után a folyamatosan új, vagy részletesebb vádakat felhozó sebészekkel szemben tehetetlenné vált. A tanács a be nem avatkozásával, lassúságával hátráltatta Zagyva ügyét, vagyis a céh mellett állt ki. A Helytartótanács próbált egyedül objektiven, a legtöbb információt megismerve igazságos döntést hozni. Az ügynek végül a sebészcéhen kívül Virágvölgy is győztese lett, a Helytartótanács által preferált Joseph Blumot Pozsony felfogadta a helyiek kezelésére.989 Zagyva, valószínűleg a csalódás következtében, a sebészek vándoréletmódjának megfelelően máshol próbált szerencsét: Az 1780-as években már Komáromban találjuk.990 A peres ügyek intézésénél szinte általános volt a lassúság, akár több évig tárgyalhattak a helyi hatóságok a Helytartótanáccsal, mire valami érdemi változás történt. Ez természetesen hátrányára vált azon sebészeknek, akiknek a polgárjog és a céhtagság megadásától függött a mindennapi megélhetésük. Nem csoda, ha annyi sürgető levelet írtak a Helytartótanácsnak. A lassú procedúra miatt előfordult, hogy mire a Helytartótanács döntést hozott egy ügyben, az már rég tárgytalan volt. így Josephus Lessing a katonai szolgálat befejezése után 1770-ben kérte Heves- és Külső-Szolnok vármegyétől, hogy az egri sebészek közé felvétessék.991 A vármegye ezt vonakodott megtenni, mire a Helytartótanács folyamatosan információt kért a helyzetről. Az ügy azonban tárgytalanná vált, miután a megye 1772. május 11-i levele szerint Lessing már régóta a Borsod vármegyei Kövesd mezővárosába költözött (még 1770. június 18-án). Lessing tehát valószínűleg már nem akar az egri sebészek közé tartozni, és ha Borsod vármegyében lakik, a hevesi hatóságnak már semmi köze hozzá. A lassú, időigényes eljárás ellenére néha megérte várakozni. A debreceni születésű, a sebészkedést kezdetben Debrecenben tanuló Almády Benjámin 1776-ban már többed- szerre kérte felvételét a helyi sebészcéhbe. Az új céhtagok befogadásának kérdésében meglehetősen ellenséges álláspontot képviselő debreceni sebészekkel szemben néhány elszánt ember évtizedes küzdelmet vívott (lásd Végh András esetét). Almády Benjáminnak megérte kitartani elhatározása mellett. 1782-ben sikeresen felvették a helyi céhbe, ezután telepedett le Debrecenben. Ezt megelőzően egyéb magyarországi és erdélyi városokban praktizált, valamint egyetemi vizsgát tett Nagyszombatva, noha utóbbi kezdetben inkább akadály volt számára, a református Debrecen ugyanis nem szívlelte a katolikus egyetemen levizsgázott embereket.992 A műhelyek helyzete már önmagában véve is problémás volt. Bár nem nézték jó szemmel, előfordult, hogy eladták. Ilyenkor kérdésessé vált, hogy az illető az officinával együtt nem veszítette-e el a helyi praktizálási jogát is, s ez persze újabb konfliktusokat szült. Tóth Mihálynak és Obeczky Györgynek a komáromi sebészcéhbe való felvételi kérelme vizsgálatakor Mária Terézia kikötötte, hogy a leendő céhtagot nem gátolhatják meg 989Blumot (Plum) 1773. december 15-én szabadították fel a nagyszombati sebészcéhben cs 5 nap múlva sebészmester lett az orvosi karon. Blumnak sikerült letelepednie Virágvölgyben, mivel az 1785-ös felmérés alapján a pozsonyi első osztályú sebészek sorában találjuk. MNL OL C 66 1785. F. I. Nr. 27. és SOTE Lt. 1/f 2. kötet 404. (37. ssz.) "°MNLOLC66 1785. F. I.Nr. 202. 991 MNL OL C 37 1770. Lad. A. Fasc. 35. Nr. 26. 992MNL OL C 37 1774. Lad. A. Fasc. 33. Nr. 39., in: Daday, 2005. 300., MNL OL C 37 1776. Lad. A. Fasc. 35. Nr. 39., MNL OL C 66 1785/6 F. 56. Nr. 228. és MNL OL C 66 1785/6 F. 56. Nr. 173.
