Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
188 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig nem tehette volna meg. Sőt, legsúlyosabb vádként még hozzáteszi, hogy filléres haszon reményében még hajlandóak várandós nőn is eret vágni vagy purgálni, hogy ezáltal abortuszt idézzenek elő (ezt kétszer is említi, egyszer tudatlanságnak nevezi tettüket, máskor pénzéhségből elkövetett, tudatos bűnnek). Visszatérve a vizsgára: amikor a csontok kerültek szóba, a sebészek ismét el kezdtek ordibálni, amit Bulli megunt, és elhagyta a termet, így arról, ami azután hangzott el, nincs tudomása, a pécsi sebészek panaszukkal úgyis csak Boros vizsgáját akarják érvényteleníttetni és az ő becsületén foltot ejteni. Kéri a vármegyét, hogy szigorúan különítse el a külső és belső betegségek kezelését és a borbély-sebészeknek csak az előbbit engedje meg. A két fél véleményét Sgolanics János olvasta el, aki szerint Bulli nagyon súlyos vádakat fogalmaz meg a sebészekkel szemben, de mindezt csak általánosságban, amíg konkrét eseteket nem említ, nem tudnak érdemben foglalkozni a kérdéssel.981 Bulli Aramprustról tudott volna egy sok évvel korábban történt esetet mondani, de mivel az illető sebész időközben meghalt, Bulli inkább hallgatott.982 A kölcsönös panaszból így végül nem lett semmi. Mindenesetre a helyi sebészek rosszindulatú hozzáállását jelzi, hogy az 1785-ös felmérés szerint Boros József Pécs egyetlen első osztályú sebésze volt. Szaktudása felől tehát nem lehet kétség, s 1788. január 2-án jó eredményű sebészmesteri vizsgát is tett Pesten.983 Előfordult, hogy a sebészcéh és az adott helyen élő, de nem céhtag gyógyító között nem a polgárjog miatt robbantak ki ellentétek. A „kontárok” néha kerülőúton, mint például új műhely nyitásával próbálták megélhetésüket biztosítani és tevékenységüket legalizálni. Ebben az esetben a céhtagok a numerus claususra hivatkoztak: egy új műhely szerintük egyet jelentene a városban a hivatalos sebészek létszámának túllépésével. A céhbe való bekerülés és a polgárjogért való küzdelem mintapéldáját adja Zagyva János esete. Zagyva 1772-ben, fiatalon, 28 évesen szeretett volna bekerülni a pozsonyi céhbe, pontosabban egy új, saját műhelyt nyitni.984 Kérését azonban közvetett módon adta elő: Pozsony külvárosában, Blumenthalban (Virágvölgy, a forrásokban Plumenthall) a lakosságnak nagy szüksége lett volna saját sebészre, mivel azok leginkább a belvárosban élnek és a rossz körülmények miatt (viszontagságos időjárás, saras utak stb)985 nemigen mennek ki hozzájuk, még akkor se, ha hívják őket. Természetesen ebben szerepe van annak is, hogy a blumenthaliak szegényebbek a belvárosiaknál, tehát nem is szívesen kezelik őket a sebészek. Vagyis a blumenthaliak a Helytartótanácstól kérték, hogy kötelezze Pozsony városát egy helyi sebészműhely nyitására. Ekkor kapcsolódott be Zagyva az ügybe: miután a nagyszombati egyetemen tett vizsgát,986 kéri a Helytartótanács segítségét a pozsonyi céhbe való felvételért. Zagyva egyéb érvei: Pozsonyba nősült (alap a polgárjogra) és „e hazának a fia” (in super autem Patriae films). Utóbbi öntudatos hang- súlyozása egyedi jelenség, valószínűleg debreceni származásával áll kapcsolatban, és a 981 MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 7. Sgolanics János válasza (1763. július 29.) 982MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 7. Bulli Jakab válasza (1763. november 8.) 983 Boros hasonnevű fia (szül. 1767) egyébként (apjánál folytatott gyakorlat cs egyetemi magántanulmányok után) szintén Pesten lett sebészmester 1795-ben. Feltehetően fia volt az a Boross Joannes (szül. 1770) is, aki szintén pécsi inaskodás és pesti magántanulmányok után lett jó eredménnyel sebészmester 1800-ban. MNL OL C 66 1785 F. 1. Nr. 56., SOTE Lt. 1/f 2. kötet 467. (585. ssz.) és 526. (877. ssz.), 561. (1100. ssz.) 984MNL OL C 37 1772. Lad. A. 24.es. Fasc. 35. No. 31. 985A virágvölgyiek 1772. december 29-i levele szerint: „suburbium hoc remotius a Civitate distaret, adeoque partum ob Lutosum et incommodum tempos, variasque nivium et procellarum Tempestates" 986 [772. augusztus 31-én lett scbcszmcstcr. SOTE Lt. l/f 2. kötet 400. (16. ssz.)
