Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 185 másokkal. Obeczky György 1760-ban próbált bekerülni így a komáromi sebészcéhbe.1"" Amikor azonban levizsgáztalása során kiderült, hogy alig ért mesterségéhez, a Helytartótanács Pozsonyba idéztette a képességeit hamisan dicsérő bizonyítványt kiadó győri medicusokat, Xaverius Exll-t és Franciscus Heidfeldet. A két orvos ez esetben megúszta egy figyelmeztetéssel; a jövőben legyenek óvatosabbak ilyesfajta bizonyítványok kiadásakor. A letelepedésbe nemcsak a céhnek, hanem a polgárjog megadása miatt a városi tanácsnak is volt beleszólása. Az iratok többségéből úgy tűnik, hogy a helyi hatóságok inkább a céhek mellett álltak, illetve a céheknek nagy befolyásuk volt a hatóságokra. Nem csoda, hiszen előfordult, hogy egy-egy céhtag helyi tisztségviselő is volt, így Pécsett az 1760-as években Schmuzi Pál városi tanácsos és seborvos, aki legfőképpen ágált Boros József sebész céhbe való felvétele ellen (az esetei alább ismertetjük), vagy 1766-ban Körmöcbányán a bányakamara javadalmas sebésze egyben a város tanácsosaként is tevékenykedett, ami ráadásul ideje nagy részét elvette a betegek gyógyításától.970 971 Városi tisztségeiket tehát sokszor ügyesen használták ki az újonnan jelentkező idegen sebészek elutasítására. Ha a sebészcéhnek nem volt befolyása a tanácsra, utóbbi esetleg nem a mesterekkel értett egyet, előfordult, hogy a mesterek egyszerűen megtagadták a városi tanácsnak az engedelmességet. Tóth Mihály és Obeczky György felvételi kérelmének elintézésekor Mária Teréziának meg kellett intenie és a városi vezetőség iránti engedelmességre köteleznie a szófogadallan mestereket.972 * A Helytartótanács ezekben az ügyekben egyfajta közvetítő szerepet töltött be. Megpróbáltak minél több információt beszerezni mindkét oldalról, és csak azután hoztak döntést. Határozataikban nagy szerepet játszott a felvételi kérelmet benyújtó sebész szakmai tudása, amit nem a dicsérő vagy elmarasztaló betegek által írott bizonyítványokból, hanem inkább vizsgáik alapján állapítottak meg. Az 1761-ben bevezetett orvos előtt tett vizsga szintén jó ürügyül szolgált a sebészek közötti konfliktusokra. Ha az új rendeletnek megfelelően az idegenből jött mestereknek sikerüli kicsikarniuk a vizsgát, és azon a jelentkező megfelelt, a helyi céh gyakran a próbatétel megismétlését kérte, vagy egyszerűen megakadályozta, hogy a náluk biztosabb tudású ember válaszolni tudjon a vizsgáztatók (általában a helyi főorvosok) kérdéseire, hiszen ragaszkodtak korábbi kiváltságaikhoz, s többször még a városi tanácsra is befolyással voltak, különösen, ha úgy érezték, egy „jöttment” idegen veszélyezteti előjogaikat.97' így történi 1762-ben Boros József szülészmester vizsgáján, ahol a pécsi sebészek 970MNL OL C 37 1760 Lad. A. Fasc. 35. Nr. 5. 1,71 MNL OL C 37 1761 Lad. A. no.l/lll Fasc. 7., in: Daday, 2005. 279., Körmöcbánya: MNL OL C 37 1766. Lad. A. Fasc. 26., in: Daday, 2005. 303. 972MNL OL C 37 1760. Lad. A. Fasc. 35. Nr. 5. 977A cseh származású, bécsi egyetemen vizsgázott Hurtig Antalt a soproni sebészek szó szerint kiüldözték Sopronból, míg Végh András befogadása ellen a debreceniek tiltakoztak. Itt valószínűleg erős személyes ellentétek is szerepet játszhattak, mivel Végh többször levizsgázott (bár anatómiai ismeretei meglehetősen hiányosak voltak) és a pénze is meglett volna ahhoz, hogy bekerüljön. Daday 1960. 170-171.
