Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)

VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig

186 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig

nem szakmai vitába bonyolódtak, hanem puszta hangoskodással akadályozták meg, hogy Boros két vizsgakérdésre egyáltalán választ tudjon adni.974

Még 1761. szeptember elején két pécsi sebész, id. Joannes Michael Armbrost és Joannes Fridericus Leydecker panaszt nyújtott be a Helytartótanácsnak, amiért a pécsi sebészek kiváltságlevelével ellenkező módon inkorporáltak a céhbe egy „tanulatlan legényt”.975 A Helytartótanács kérdésére Baranya vármegye válaszában kiderült, hogy az említett két sebész azért panaszkodott, mert a céhbe augusztus 5-én felvett, székesfehérvári származású Boros József nem céhes vizsgát tett, hanem orvos kérdezte ki.976 A sebészek ismételt panaszára a vármegye kivizsgálta az ügyet, ahol kiderült, hogy a mesterek leginkább azért sérelmezték Boros felvételét, mert így felborul a numerus clausus, míg a vármegye szerint ez az uralkodónő új rendelete szerint óhatatlanul be kell, hogy következzen (hiszen minden, orvos előtt vizsgát lett sebészt be kell venni a céhekbe). Baranya azért is kiállt Boros mellett, mert magyarul, németül, sőt, még latinul is tudott, s a kérdéses időpontig ilyen seborvos nem volt Pécsett.977 Véleményezték a sebészcéh privilégiumlevelét is, és az alábbi kifogásokat emelték vele kapcsolatban: A 7. cikkelyben előírt inkorporálás vidékiek esetében kivitelezhetetlen, mert annyira szegények, hogy sem a vizsga, sem az útiköltség díját sem tudták fedezni, miközben nagy szükség lett volna rájuk. Az új rendeletben foglalkozni kellene a céhek szabott létszámával is, mert a jelenlegi állás szerint valamelyik szabály a kettő közül bizonyosan sérül. A Helytartótanács végül azt a határozatot hozta, hogy a sebészek megnyugtatására vizsgáztassák le ismét Borost, ezúttal két, lehetőleg elfogulatlan sebészmester jelenlétében, ami Bulli Jakab főorvos vezetésével 1762 augusztásában sikeresen meg is történt, Boros általában kiváló eredményt nyújtott, mindössze két kérdésnél bizonytalanodott el.978 A pécsi sebészek azonban nem nyugodtak, a két első panaszoshoz további három (Joannes Totth, Paulus Schmuszi, Joannes Heinrich,) csatlakozott, és leírták a vizsgával kapcsolatos kételyeiket: Borost azért vették fel, mert jó kapcsolata van a püspökséggel, és már vizsga előtt tudomása volt a kérdésekről. Valójában semmit nem tud a sebészetről, mert sem háborúban, sem kórházban nem szolgált, csak borbélykodáshoz ért, Bulli szintén segítette és elnézte hibás válaszait: általános témákra nem tudott felelni; a Bulli által elküldött listából nem derülnek ki a pontos kérdések, holott azok olyan könnyűek voltak, hogy még egy inas is tudná rá a választ; genny, gyulladás, üszők, aneurysma, sérv témakörökben nem tudott semmit; a csontokat nem tudta megkülönböztetni egymástól, és azok számát sem tudta, a lepráról és az amputációról még csak meg se kérdezték Borost, noha a lis974MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 7., Az ügy szerepel Daday András forrásgyűjteményében is (Daday, 2005. 275-279.), mi azonban az eset ismertetéséhez az eredeti levéltári forrásokat használtuk. Annál is inkább, mert véleményünk szerint Dadaynál a helyi sebészcéh tagjai egyrészt tendenciózusan negatívabb színben vannak feltüntetve (egyiküket, Ambrostot például „főbűnösnek" nevezi), másrészt azért, mert Daday kihagyott néhány lényeges adatot az ismertetésből, például Bulli szakmai tevékenységére vonatkozóan. Az ügy sokkal komplikáltabb volt, minthogy egyszerűen a fejlődés kerékkötői (a helyi sebészcéh) és a tanult jövevény konfliktusaként mutassuk be azt.

975 MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 7. id. Joannes Michael Armbrost és Joannes Fridericus Leydecker levele a Helytartótanácshoz (Pécs, 1761. szeptember 2.)

976MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 7. Baranya vármegye a Helytartótanácsnak (Pécs, 1761. októbcr3.)

977„.. .repetitus Baross linguarum hungaricae, germanicae, ac etiam latinaegnarus in hatte Episcopali Civi/ate, in qua hactenus nonnisi unicus hungaricae Nationis Chyrurgus erat, pro exigenlia eorum, qui saltern Hungaricam loquuntur, alter sit futurusMNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 7. Baranya vármegye a Helytartótanácsnak (Pécs, 1761. október 3.)

978MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 7. A Helytartótanács Baranya vármegyének (1762. május 10.) és Baranya vármegye a Helytartótanácsnak (1762. augusztus 30.) Boros vizsgakérdéseinek listáját lásd II. melléklet