Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
176 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató scborvosok a 18. századtól 1848-ig lakozott, emellett még 4 uradalmi és 14 kamarai seborvossal találkozunk a listában. Végzettség szerint 12 orvosdoktor volt a sebészi helyeken, közülük egy csak helyettesített (Horváth János a Zemplén vármegyei Homonnán),928 Gömör vármegyében pedig 3 orvosdoktor tiszteletbeli főorvosként állt a járási seborvosi poszt élén,929 Liptó vármegye másodfőorvosa, Rumpler Ignác szintén járási seborvos volt, Kern Benjámin főorvos pedig uradalmi seborvos.930 Tehát összesen 6 orvosdoktor viselt kizárólag seborvosi tisztet, az esetek döntő többségében még a negyvenes években is az alsóbb fokú sebésztanfolyamról kikerülők töltötték be ezeket a közegészségügy szempontjából jelentős állásokat. Megjegyzendő, hogy az orvosdoktorok közül mindössze egynek volt sebész(doktor)i végzettsége, így a többiek tulajdonképpen nem kompetensként kapták meg a tisztséget.931 A felvett sebészek döntő többsége a nagyobb szakmai tudást igénylő mesteri címmel rendelkezett: 25 sebészmester, 11 sebész- és szülészmester, 6 sebész-, szülész- és állatorvoslás mestere, 1 sebész-, szülész- és szemészmester, 1 sebészmester és állatorvos volt. Fényes Elek Magyarország lakosságát 1846-ban 13 millió körülire becsülte.932 így nagyjából minden 8000. emberre jutott csak egy orvos vagy sebész, lebontva pedig 23000 emberre jutott egy doktor és 12000-re egy sebész, ami európai viszonylatban nem túl jó arány: Ausztriában (1834-ben) 5805 emberre, Bajorországban (1843) 1734-re, Badenben (1835) 2256-ra, Poroszországban (1842) 6415-re, Belgiumban (1840) 4500-ra esett egy seborvos.933 A kép árnyalásánál figyelembe kell vennünk, hogy változatlanul akadtak kiválóan vagy éppen katasztrofálisan ellátott vármegyék, így célszerű alacsonyabb szinten megnézni az adatokat. Az országban továbbra is óriási aránytalanságok mutatkoztak orvosi ellátás terén. Az 1840-es évekre Pesten birodalomszinten is túl sok orvos telepedett meg. Az 1840-es Orvosrend szerint Pest vármegyében, Budán és Pesten összesen 17 orvost és 16 seborvost alkalmaztak, emellett 99 doktor és 142 sebész praktizált itt, döntő többségük Pesten: a gyakorló orvosok közül 63 Pesten, 12 Budán élt, míg a gyakorló sebészek közül 44 Pesten, 26 Budán - tehát a sebészek is sokan voltak, de jóval egyenletesebben oszlottak meg a vármegyében az orvosdoktorokhoz képest, akik úgy tűnik, szinte csak Pesten akartak megtelepedni.934 A betegek a nagy létszám miatt könnyen válogathattak közülük, az orvoslásból megélni viszont az óriási konkurencia miatt nem lehetett. Rechnitz János erről panaszkodott 1846-ban, és olyan súlyosnak látta a helyzetet, hogy nem csak az alsóbb fokú sebészképzés, de az orvosi stúdiumok ideiglenes megszüntetését is célszerűnek tartotta volna. Bécsben és Berlinben szintén sok orvos élt ekkor, ami hasonló feszültségeket generált, ám a pesti aránytalanságok Rechnitz szerint még a bécsit is túlszárnyalták: Bécs esetén, „ahova minden tartománynak a kincse összefolyik” 400 000 lakossal és 100 000 idegennel, valamint 400 orvosdoktorral számolt. Pest lakosságát 90 000 főre becsülte, melynek több mint a fele nyomorult, szegény sorsú, és emellett 300-ra teszi az itt működő orvosdoktorok számát, a sebészek és a „gyógykontárok” kivételével. Rechnitz szerint városok esetében 2000 főre, vidéken 3000-re kellene egy orvost 928 Orvos rend 1840. 119. ™Orvosrend 1840. 36. 930Orvosrend 1840. 50. 931 A Pest vármegyei, Alsónémcdibcn lakó Skoták Adolf orvos- cs sebészdoktor volt. Orvosrend 1840. 60. 932 Dobszay - Fónagy 2003. 57. 933Gross 1999. 100. Francisca Loctz 2003-as monográfiája szerint Badenben a 18. század végen 1:9000 volt az arány, 1828-ben pedig 1:6250, de ő ebbe beleszámította az orvosokat cs a sebészeket is. Loetz 1993. 172. 934 A 39 patika közül is 10 Pesten, 8 Budán állt. Orvosrend 1840. 59-77.
