Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 177 számítani.955 Noha a 300 fő valószínűleg túlzás (esetleg beleszámolhatta a végzős hallgatókat?), tény, hogy az ország szívében kiemelkedően magas volt az orvosok aránya.95'’ A 90 000-es közelítő értékkel és az 1840-es adatokkal számolva Pesten 1184 emberre esett egy orvosdoklor, 1800-ra egy sebész, összesítve pedig 714-re egy orvosló, ami nem hogy az ország többi, jól ellátott területéhez képest viszonyítva, de még nemzetközi adatokkal összevetve is óriási sűrűséget jelent.957 Mivel a lakosságszám változásáról is kimutatást kellett készíteniük, a precízebb főorvosok az orvosok népességhez viszonyított arányát is megnézték. Tormay (Krenmüller) Károly, Tolna vármegye rendes főorvosa rendszeresen publikálta megfigyeléseit az Orvosi Tárban. A sebészekkel már a 18. századtól fogvájói ellátott vármegye 1842/3-as állapotáról a következőket írta: a vármegye ekkor 1 rendes főorvost és 6 tiszteletbelit, valamint 4 járási seborvost alkalmazott. Mellettük 8 orvos és 23 sebész praktizált a vármegyében. Tormay számításai szerint így 1 orvosdoklor 12092 lakosra, 1 sebész 6178 lakosra jutott, összesítve pedig 4318 főre esett egy orvosló. Ez az arány a német nyelvterület többi államához képest nem rossz.958 Reichard János főorvos 1847-es jelentése szerint Temesvár ellátása a Reehnitz által előirányzott létszámoknak megfelelő volt, köszönhetően a városban működő katonaorvosok nagy számának (40 orvossal és seborvossal számol, amiből 14 katonai volt, de nem részletezi, hogy ebből mennyi a seborvos). A város lakossága ekkor 17478 főt tett ki, így 436 lakosra jutott egy orvos vagy sebész. Ebből a Belvárosban élt 29, itt tehát 110 főre jutott egy orvosló, a Gyárkülvárosban 1250-re, a József- és Omajor külvárosban 1064-re. A doktorok és a kalonaorvosok főleg a Belvárosban éltek, ám hiába volt a külvárosban is ilyen jó az arány, Reichard megjegyzi, hogy az itteni (seb)orvosok nehezen tudnak megélni, mert a lakosok szegények, ráadásul ellenszenvvel viseltetnek az orvosok iránt.959 Tolna mellett az ország orvossal, sebésszel jól ellátott területéhez tartozott még Pozsony, Moson, Nyitra, a Dunántúlon Fejér, Vas, Veszprém, Baranya, Keleten pedig Borsod, Bihar, Heves- és Külső-Szolnok, Zemplén, Bács. A 18. századhoz képest továbbra sem lehet számottevő változásról beszámolni a felvidéki vármegyék egy részében (Árva, Liptó, valamint Máramaros, Ung, Ugocsa vármegyékben, igaz, ezeken a helyeken a népsűrűség terén sem történt jelentős változás. A kiváltságolt területek (elsősorban a Jász-, Kis- és Nagykun Kerület) orvosi-seborvosi ellátása viszont úgy tűnik, ekkorra már megoldódott. 935 936 937 938 939 935A scbészképzésscl kapcsolatos vitákat lásd alább. Ri chnitz János: Az orvosi rend korviszonyairól s reform szükségéről. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizedik kötet 20. sz. (1846. november 8.) 305-313. 936 1840-ben még Pozsonyban is csak két főorvost és egy városi sebészt alkalmaztak, emellett a 18 doktor és 19 seborvos praktizált a városban. Orvosrend 1840. 77-80. 937Badcnbcn a gyógyászok területi megoszlása hasonló volt a hazai viszonyokhoz, libben az időszakban például (1831-ben) az orvosok háromnegyede-, míg a sebészeknek csak a fele lakott városokban. Számukat tekintve azonban kiegyensúlyozottabb voll Baden ellátottsága: 1828-ban 79 főorvos (Physicus), 14 segédorvos (Assistentenarzt), 62 tartományi seborvos (Landchirurg), 30 ún. Stabchirurg és 3 „tartományi sebészsegéd” (Landchirurgassistent) alkotta a fizetett személyzetet. Lói t/ 1993. 174-176. 938 Az orvosok és sebészek mellett 9 patikatulajdonos és I patikagondnok, 4 járási bába, 20 diplomás bába, és 175 falusi bába, valamint I állatorvos élt a megyében. Hasonló arányokat ir az 1845/6-os évhez is. Akkor 197381 lélekkel számolt a 16 orvosdoktorra, 27 sebészmesterre, 10 gyógyszerészre, 28 okleveles és 178 falusi bábával. Fizetést 1 főorvos, 4 járási sebész, 4 járási bába és újonnan I, a vármegyei börtönökben lévő rabok orvosa kapott. Átlagosan így 4590 főre esett egy orvos vagy sebész. Tormay Károly: Adalék t. Tolna megye orvos-statistikájához. In: Magyar Orvos-Sebészi s Természettudományi Évkönyvek. I. évf. II. kötet 10. füzet (1844. október) 194-197. és Tormay Károi.y: A közegésség és orvosi rendőrség állapota Tolna-megyében 1845/6-ban. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizenkettedik kötet, 6. sz. (1847. augusztus 8.) 86-95. és 7. sz. (1847. augusztus 15.) 97-112. 939MNL OL C 66 1847 F. 19. pos. 34. Reichard János a Helytartótanácsnak (1846. december 30.)
